Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Rózsa György: A profi sport kezdetei Miskolcon

Ózdról származó, majdan Spanyolországban sikeres Alberi Gyula is őrizte az Attila hálóját rövid ideig."

15 A szövetkezet vezetését 1932-ben három személy látta el, dr. Zapotoczky Jenő aljegyző, Tarnay Gyula nyugalmazott százados és Fekete Lajos. Az első ligában eltöltött öt esztendőt végig kísérte a pénzügyi összeomlás réme. Az üzletrészek a felénél is alacsonyabb összegét adták a mérlegnek már 1932-ben, de az utolsó pillanatban mindig akadtak áldozatkész mecénások. A klub működését dr. Hodobay Sándor polgármester is fontos feladatnak tekintette, melyet nemcsak anyagiakkal igyekezett nyomatékosítani, de rendszeresen részt vett az Attila választmányi ülésein is. A 30-as évek elejének éves közgyűlésein szinte állandó programpont az igazgatósági tagok lemondása, ami nem volt jó hatással a szövetkezet működésére. A város vezetésében is neves, jelentős beosztással bíró személyek a korábbiakkal ellentétben nem vállaltak tisztséget a szövetkezeméi. Mindehhez társult a labdarúgók gyakori cserélődése is, valamint egyre inkább távolodott a klubvezetés és a közönség kapcsolata. Az 1934. február 8-án megtartott közgyűlés a részjegyek névértékét 10 pengő helyett 2 pengőben állapította meg, s több pontban is az esetleges megszűnés körülményeit szabályozta.

16 A klubot ekkor csupán néhány hitelező tartozás elengedése mentette meg. A pénzügyi helyzet ellenére az Attila történetének legjelentősebb eredményeit érte el a 30-as évek első felében. Legjobb helyezését a magyar első ligában 1932-ben szerezte, mikoris 8. lett, majd 1933-ban a 9. helyen végzett. Az 1933/ 34-es szezont a 10.-ként zárta, az ezt követő 1934/35-ös évadban pedig osztályozót játszott a bentmaradásért. A fővárosi Nemzeti elleni győzelmesen végződő összecsapást a vesztes fél óvása követte, miután tartozás meg nem fizetése miatt petícióval fordult az Attila ellen a szövetséghez. A miskolciak számára kedvezőtlen döntést végül főispáni közbenjárásra a klubok igazgatását jelentő legmagasabb fórum, a belügyminiszter változtatta meg, újra jogot adva az Attilának az első osztályban való szereplésre. Bár ezzel a döntéssel látszólag rendeződött a helyzet és 1935 őszén a csapat megkezdhette sportszereplését az újjászervezett Nemzeti Ligában, az elégtelen anyagiak újra előrevetítették árnyékukat. Az Attila működésének utolsó, 1935/36-os évadját nem kísérte szerencse. A két idényben csupán egyetlen győzelmet aratott és 7 ponttal, 73 kapott góllal az utolsó helyen végzett, ami a kiesést jelentette a Nemzeti Bajnokságból. 1936 tavaszán mind a sport terén, mind pedig a szövetkezet életében a legsúlyosabb válság jelei mutatkoztak. A szövetkezet ekkori vezetését dr. Várjon Géza főlevéltáros, Tarnay Gyula nyugállományú százados és Rimóczy Gyula aljegyző látták el. A szövetkezet vagyona 1934-re vészesen lecsökkent, s miként erről a cégbírósághoz címzett egyik beadvány is tanúskodik, az „túlnyomó részben a rendelkezésre álló játékos anyagból áll, mely játékos anyag legkiválóbbjait az 15 HERNÁDI Pál: Volt egyszer egy Attila . . . Déli Hírlap 1997. 02. 01. ,6 B.-A.-Z. m. Lt. VII-1/d. 153. Okm. 643/16.