Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)

megtakarítani, mert száz és száz címen és ürüggyel fosztja meg őket pénzüktől a bordély tulajdonosa, minden hatósági ellenőrzés dacára. Az ok, ami miatt a bordélyokat nem lehet megszüntetni, véleménye sze­rint nem a hatóságokban keresendő, hanem éppen a prostituáltak laza erkölcsi felfogása, ők azok akik könnyelműek anyagi ügyekben és szinte kínálják a le­hetőséget saját kizsákmányolásukra. Ha tehát a hatóságok szigorú rendszabály­okkal, tiltással a bordélyokat megszüntetnék, akkor az titkos bordélyok létre­jöttéhez vezetne. Mindaddig tehát, amíg a fennálló viszonyok megszüntetésüket lehetővé nem teszik, a szabályozás célja csak az lehet, hogy a bordélyok számát a minimumra csökkentse, de mindet meg ne szüntesse. Miskolc rendőrfőkapitányának nézetei, melyek szerint a prostituált az oka önmaga kizsákmányolásának, hiszen „szinte önként kínálkoznak a kizsák­mányolásra", eleve laza az erkölcsi felfogásuk és könnyelműek anyagi ügyek­ben, közel álltak Lombroso nézeteihez, amelyek igen divatosak voltak ebben az időben. A Rozmaring utcai bordélyok kitelepítése nemcsak az ottlakókra veszé­lyes és a rossz körülmények miatt szükséges. Ez az állapot a fogyasztók szük­ségleteinek sem felel meg. Korunk szociális viszonyai - írta Rimóczy is - éppen az úri elemnek teszi szükségletévé a prostitúciót, mivel a nősülés korhatára ott van a legmesszebbre kitolva. A Rozmaring utcai bordélyok állapota ezt az úri elemet zárja ki szolgáltatásaiból, ezért az kénytelen a titkos prostitúcióhoz fo­lyamodni. Miskolcon ekkor négy bordélyház működött 37 kéjnővel és csupán 2 ma­gánkéjnő. Ezt a tényt az magyarázza Rimóczy szerint, hogy a kisebb költséggel dolgozó titkos protitúció - aminek a minőségi szolgáltatást nyújtó bordélyok jelenthetnek csak konkurenciát - virágzik. A szállodák szobaasszonyai a bor­délyosok, a szobalányok a prostituáltak, akik jövedelmüket megosztják velük, sőt nemhogy fizetést nem kapnak, de még ők fizetnek állásukért. A magánkéj­nők velük nem versenyezhetnek, mert őket terheli az orvosi vizsgálat költsége, a drága lakbér, az élelmezés, stb., így inkább ők is elmennek titkos prostituált­nak. Az úri közönség a rossz bordély és drága magánkéjnő helyett a titkos prostitúciót választja. A hatóság ugyan tud a dologról, de még mindig köny­nyebb ellenőrizni a szállodákat, mint a város egész területét. A rendőrkapitány bölcsen megjegyezte, hogy a rendelkezésére álló ada­tokból nyilvánvaló: „a kihelyezés elhatározott dolog s így annak okairól, vagy szükségességéről véleményes jelentésemben kiterjeszkednem feleslegesnek lát­szik, azonban e kérdést pár szóval érinteni szükségesnek tartom." Ezután kifejtette, hogy a Rozmaring utca bár a város középpontjához kö­zel fekszik, az erkölcsiséget mégsem veszélyezteti, mert közlekedésre alig hasz­nálják és így bordélyok részére sokkal alkalmasabb, mint a város külső, de for­galmasabb részei. Közel fekszik a rendőrséghez, ami biztosítja a közerkölcs vé­delmét. Az utcában templom és iskola nincsen. Egyedül a városfejlesztés, ill. rendezés szempontjai miatt lenne indokolt a kitelepítés. A Rozmaring utcában a rendezés mindaddig nem lehetséges, amíg a Pecze teljesen szabályzva nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom