Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)
utczákban engedélyezhető, amelyben templom, iskola vagy internátus létesíttetnék, a bordély-telep áthelyezendő, s azért annak tulajdonosa semmiféle kártérítést nem követelhet."; - a korábban általa javasolt Debrecenyi és Belgrád utcát már nem tartotta alkalmasnak, mert mindkettőben értékes házak épültek és ezért azokban bordélyháznak megfelelő telket szerezni csak igen nagy anyagi áldozatok árán lehetne; - alkalmasnak ítélte viszont - amennyiben ott bordély építésére alkalmas nagy telkek állnak rendelkezésre - a Régiposta, a Szirma, a Tavasz, a Nyár, az Ősz és a Tél utcákat; - előfeltételnek tartotta, hogy a bordélyház céljaira alkalmas épületet csak akkor engedélyezzenek, ha annak utcai kapuja minden jövő és menő személy után portás alkalmazásával zárható. A bordélyházak bejáratának ilyen kialakítása lényegesen csökkenti a megbotránkoztató és feltűnő viselkedés lehetőségét. Dr. Szabó Ármin jelentésének végén, a felkérésnek eleget téve pontosan megnevezte a kitelepítésre leginkább alkalmas helyet: „Meg vagyok egyébként győződve, hogy ily feltételek mellett, természetesen a jelenlegi épületek mellőzésével és megfelelő újak építésével a bordélyházak a Rozmaring utcában való újabb engedélyeztetésük esetén sem adnának . . . megbotránkozásra okot." Az áthelyezés, vagy kitelepítés végrehajtásának befejezésére megszabott 1912. május 1-i határidőt pedig a felsorolt nehézségek miatt rövidnek tartotta. 12 Dr. Rimóczy József rendőrfőkapitány a tiszti főorvoshoz hasonlóan prostitúció létezését nem elsősorban erkölcsi kérdésnek tekintette. Úgy látta, a prostitúció hatósági szabályozásának két fő célja van: 1. A közegészség hathatós védelme a prostitúció által terjesztett venereás betegségekkel szemben. 2. A közerkölcsiség hathatós védelmezése és ezzel együtt a prostituáltak védelmezése a kizsákmányolás ellen. Véleménye szerint maga a prostitúció sohasem támadta meg annyira a közerkölcsiséget, hogy a védelem rendkívüli eszközök alkalmazását tette volna szükségessé. Ott ahol a hatósági szabályozást megszüntették az erkölcsiséget fenyegető hatások jelentéktelen mértékben emelkedtek. Ezzel szemben jelentős mértékben 150-300%-kai növekedett a venereás betegek száma. A hatósági szabályozásnak a védelem a célja, ezért a nyilvános prostitúciót hatósági védelemben kell részesíteni. A túl szigorú szabályozás - Szabó Árminnal azonos a véleménye - titkos prostitúcióhoz vezet. Rimóczy rendőrfőkapitány szerint a magánlakáson lakó és működő ún. magánkéjnő rendszer jobb, mint a bordélyrendszer. A bordélyrendszer a prostituáltak kizsákmányolására irányul, a leánykereskedelem indukálója. A rendőrség tapasztalataira hivatkozik, melyek szerint a kereset nagyságától és a bordélyban töltött időtől függetlenül a prostituáltak anyagi javakat nem képesek
