Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

könyvtár létesítése is. A legérdekesebb azonban a tagok érdekvédelmének megfogalmazása, amely kiterjed az ajánlható lakások nyilvántartására, díjtalan állásközvetítésre, jogvédelemre és tanácsadásra, valamint a segélyezésre. Amennyiben a megszövegezés alapján szakszervezetre gyanakodnánk a szabályzat egy pontja eloszlatja gyanúnkat: sztrájk, vagy bojkott esetén segély nem nyújtható. A nők egyesületei kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a munkásnők egyesületeinek hiánya nem egyesülési vágyaiknak hiányából fakad, hanem abból, hogy a munkás eszmeiség a nemek elkülönítésének nem volt híve, így a munkásrétegek nőtagjait a munkásegyesületekben találjuk. A szocialista korszak hozza vissza újra a nők elkülönítését az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) megalakításával egészen más elvek alapján és főként a két háború között a hatalom támogatásával alakult nagy országos szervezet a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) mintájára és ellensúlyozására. Ifjúsági egyesületek Az ifjúság egyesületeinek szervezési problémája, hogy nem tudnak önálló vezetéssel működni, mindig patronálókra lesz szükség, ennek ellenére célszerű külön foglalkozni az ifjúság egyesületeivel. Az ifjúság egyesületeinek jelentőségét már a kormány is felmérte, amikor ezt az egyesületi típust 1887-től kezdődően kettős ellenőrzés alá rendelte, ti. a belügyminisztérium mellett a vallás és közoktatási miniszternek is adott ellenőrzési jogosítványokat. A kultuszminiszter az ifjúság szervezésének segítésére az iskoláknak szóló utasítások mellett mintaszabályzatot is kiadott. A rendelkezések értelmében a tanintézetek patronálásával alakulhattak egyesületek, annyi megszorítással, hogy önművelési, önsegélyezési, testedzési és szórakozási célra alakulhatnak - kizárva a politika és a nemzetiségi cél -, és a szórakozási lehetőségek közül tilos a kártya és a tekejáték. A tanintézeti egyesületek csekély száma nem jelenti, hogy ilyen egyesületek nem működtek, csupán annak eredménye, hogy az iskola falain belül zavartalan működő csoportok egyesületi regisztrálásának nincs gyakorlati haszna. A tanmtézeti egyesületektől jóval nagyobb volt a társadalmi elvárás az iskolán kívül rekedt fiatalság szervezeteinek alakítására. Az egyesületek patronálói között elsőként az egyház jelent meg, a hitélettel szoros összefüggésben alakított egyesületekkel. Az egyház szülői hatalom alatt állónak tekintette a fiatalságot, így nem is törekedett öntevékeny egyesületek alakítására. Az öntevékenység hiánya jellemzi a felnőtt egyesületek mellett - általában külön regisztráció nélkül - működő ifjúsági csoportokat; pl. a női jótékony egyesületekhez szinte mindig kapcsolódtak segítő leány egyesületek. Az egyház mellett a világi támogatókat a munkaadók jelentik, ezek sorában elsőként az iparosság jelenik meg. Ennek két oka van; az egyik, hogy az iparosság környezetében élő ifjúság helyzete a legnehezebb - a tanoncok védelme a jól szervezett céhkeretekből is kimaradt - a másik ok, hogy az ipartörvény kapcsán szerveződő ipartársulatoknak a törvény kötelezővé tette a segédek és tanoncok védelmét, segélyezését szolgáló egyesü-