Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

A céhek felbomlása után létrejövő ipartársulatok és ipartestületek nem tekinthetők egyesületnek, az öntevékenység, az önkormányzat hiányzik, a szerveződés elsődlegesen hatósági jellegű, átruházott állami feladat ellátására történik. A céhek megszűnése után így gazda nélkül maradt az érdekvédelem és a gazdaság átalakulása által sürgetett magasabb szintű szakmai képzés is. Az állam mindezt nem tudta és nem is akarta felvállalni, így a szakmai egyesületekre várt ez feladat. Az iparosok és kereskedők egyesületeinek alakulását az 1872. évi első ipartörvény jelentősen befolyásolta. Ez a törvény hozta létre a céhek utódaként a kisiparosok kötelezően megalakítandó szervezeteit; az ipartársulatokat. A törvény az ipar társulatoknak kötelességévé tette a segélyező egyletek támogatását, ennek hatására alakultak a betegsegélyező egyletek, melyek a kötelező betegbiztosítás bevezetésével céljukat vesztették, legtöbbjük megszűnt, vagy több más-más céllal alakult egyesületre bomlott. Az 1885-ben megalkotott második ipartörvény felismerve a kor követelményeit az általános irányú ipartársulatok helyett szakmánként megalakuló ipartestületekre ruházta az iparosság irányítását, szervezését. A változás érezhető volt az egyesülési szokások változásában is, az iparosság körében olyan szakmánkénti egyesületek alakítására kerül sor, amelyek az érdekvédelmet, oktatást, önművelést, szórakozást és segélyezést egyaránt felvállalták. Miskolci sajátosság, hogy az iparosok egyesülését megelőzi a kereskedők szervezkedése; 1883-ban az iparosokat megelőzve alakult meg a kereskedők egyesülete a Miskolci Terménycsarnok.

29 Működésének első éveiről keveset tudunk; 1901-ben 420 tagja volt: kis és nagykereskedők, mezőgazdák és kereskedelmi alkalmazottak. Mint munkaadói testület és társaskör igen nagy tekintélynek örvendett. Az iratokban fennmaradt első alapszabálya 1893. április 25-én kelt.

30 Az egyesület ekkor céljának vallotta a terménykereskedés előmozdítását, az alkukötések szabályozását, a kereskedői testületi szellem gyarapítását. Fontos feladata volt nemcsak a kereskedők, de a termelők érdekeinek védelme is. A kereskedők és vevők érdekében helyiségeket rendeztek be, ahol az üzletkötéseket kultúrált környezetben lehetett lebonyolítani. A tisztességes kereskedés és a jogbiztonság - nem utolsó sorban a gyorsan realizálható haszon - érdekében békebíróságot állított fel a testület a netáni vitás ügyek peren kívüli elrendezésére. Miután a békebíróság működésének ez feltétele volt, az egyesület nevét kiegészítették: Miskolci Terménycsarnok és Terménycsarnoki Békebíróság -ra. 1901-ben a békebíróságnak külön működési szabályzatot készítettek és ebből az alkalomból módosították az egyesületi alapszabályt is.

31 Az egyesülés feladata maradt a régi, annyiban egészült ki, hogy a testület vállalta, hogy a hatóságoknak felvilágosítást ad és előterjesztéseket készít a kereskedést érintő szakkérdésekben. Az egyesület nevét ezúttal Miskolci Terménycsarnok, Kereskedelmi Testület-re változ29 B.-A.-Z. m. Lt. IX.201. 173/1901., IV.1905/c. 6459/1897. 30 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/b. 35.dob/44. 31 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 227/őrz.