Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek
jezsuita páter, sőt egy Mefisztó is. 9 A miskolci bálok - az egész országra jellemző - méreteivel és pompájával kapcsolatban idézzük az 1941. március 6.-i Reggeli Hírlapot: „Nem revideálok, ma is ellene vagyok a túlhajtott bálozásnak - mondotta vitéz Borbély Maczky Emil főispán a római katolikus nőegylet rendkívüli közgyűlésén" - hirdeti a szalagcím. Az ünnepi beszéd „báli" blokkja így kezdődik: „Le kívánom szögezni, hogy félreértésen alapul az az állítás, hogy ellensége vagyok a báloknak. Én is voltam fiatal, szerettem szórakozni, elismerem, hogy a fiatalságnak szórakozási alkalmakra szüksége van, de nincs szükség 34 bálra egyetlen szezon alatt Miskolcon... Higgyék el, hogy míg egyfelől arany és ezüst topánkákban táncolnak a fényesen kivilágított Korona nagytermében, addig a dolgozó tömegek ellátásának gondjaival kell megküzdeni... Amikor egyfelől cipőket osztanak ki a nőegyletek, másfelől a miskolci bankok azt mutatják, hogy a tisztviselőktől, a középosztálytól legtöbb váltó éppen farsang idején fordul meg és azt amit a középosztály farsang idején elkölt, egész évben nyögi. - Nem revideálom álláspontomat és konokul kitartok mellette, ismétlem, nem mondom, hogy ne legyen bál, de sokkal kevesebb legyen." 10 A reformkori egyesületek gazdálkodása is eltér a későbbi korokétól. Részvénytársasági alapon működtek, ezt jelzi alapszabályaiknak az a kitétele, hogy az egyesület megszűnése esetén vagyonuk tovább száll valamely nemzeti oktatási intézményre. A reformkori egyesületek történetének sarkalatos kérdése az egyesületek és a hatalom viszonya. Az egyik oldalon történelmi ismereteink a hatalom tiltó és megtorló intézkedéséről tudósítanak - gondoljunk az országgyűlési ifjak és Kossuth perére. A másik oldalon találunk egy széleskörű kaszinó hálózatot, amelyben nyíltan, bár alapszabályban nem rögzített módon folyik a politizálás. A reformkorról szólva általában szigorú cenzúráról beszélünk, mégis bekerülnek az országba a forradalom tiltott könyvei. Külföldön utazgató magyarok csempészik be ezeket, megvesztegetve a határőröket. A gyakorlatban a cenzúra sem olyan, mint szigorú előírásai, liberálisabb. A besúgások, titkos jelentések ellenére nem történik meg, hogy elkoboznának valamely sajtóterméket. Az egyre inkább radikalizálódó vármegyei tisztikara az osztrák intézkedéseket nemigen foganatosította, a végrehajtás általában elveszett a bürokrácia útvesztőiben. Mindez arra inti a kutatót, hogy az egyesületek és a hatalom viszonyában együttesen vizsgálja az utasítások rendszerét és azok végrehajtásának gyakorlati eredményét. A társadalom különböző rétegeit összefogó egyesületek polarizációja már a reformkor végén megkezdődött. Ugyanabban a városban találkozunk egymás mellett polgári, gazdálkodó, tisztviselő egyesületekkel. Sok esetben már megjelenik a vallási elkülönülés is a tisztán zsidó egyesületekben: 1816-ban alakul a Chevra Kadischa Jótékony célú Egylet, 1847-ben a társadalmi rendezvényeiről hí9 Szendrei, V. 595-598.p. 10 Reggeli Hírlap, 1941. március 6. 3.p.
