Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

nak részletei és az 1837. június 2-án tartott alakuló közgyűlésen megválasztott tisztikar névsora Szendrei Jánosnál fennmaradt: elnökök: Major József, Hendel Sámuel, Hőke György; jegyzők: Némethy Pál, Szalontay Dániel, Csapó József; pénztárnok: Tóth János. Az 1885. augusztus 29-én engedélyezett első hivatalos alapszabály változat azonban eredetiben fennmaradt, aláírója Bársony Sándor igazgató, Dr.Csáthy Szabó István elnök és Szombati jegyző. Ennek az alapszabálynak az értelmében az egylet célja „ A közművelődés előmozdítása, a hazai irodalom és ipar pártolása, az egylet tagjainak kellemes és hasznos szórakoztatása."

7 Az egylet tagja bárki lehetett. A kaszinók mellett - ha egyesületekről esik szó - feltétlenül meg kell említeni a Védegyletet. Az országos védegylet „Borsodi vidéki osztály"-ának megalakulásáról 1845. október 21-éről való az első írásos adatunk; egy meghívó a védegyleti bizottmány ülésére, a meghívottak névszerint 36-an voltak, ezen kívül meghívott volt valamennyi helybéli céhmester.

8 A Borsodi Védegylet iratanyagában van egy Kossuth-levél, amelyből a miskolci és borsodi mozgalomról igen értékes információt kapunk; a levél a borsodi bizottmány felterjesztésére írt válasz. Kiderül a levélből, hogy a védegyleti mozgalomnak vannak ellenzői is, nevezetesen a kereskedők, akiknek megélhetését fenyegeti a külföldi termékek bojkottja. Kossuth azt írja, hogy nem lehet a hazával jót tenni anélkül, hogy néhány ember érdekét ne sértenénk, felhozza példának a dunai gőzhajózás által tönkretett lovas gazdákat, fogadósokat. Gondolatmenetét úgy folytatja, hogy néhány százezer magyar fogadalma a hazai ipar pártolására nem sértheti a kereskedőket, főként nem Miskolcon, ahol a 200 ezres népességű megyéből mindössze 316-an csatlakoztak a mozgalomhoz. A 316 tag aláírási íve számunkra azért tanulságos, mert megtudjuk, hogy kik voltak a mozgalom úttörői, akik a gyűjtőíveken szereplő tagokat toborozták: ifj. Kun János, Doleszsál Gábor, Fekete István, Máriassy László, Okolicsányi Emánuel, Szemere Bertalan, Tóth János, Br. Vay Lajos, Vadnay Miksa. Az aláíró tagok sorában a legkorábbi dátum 1844. november 4., az aláíró Palóczy László, a gyűjtőív Szemere Bertalané. Az aláírók között találjuk a Szűcs testvéreket, Többeket a Szepessyek közül Okolicsányi Ferencet három lánya társaságában, a Büdy családot, Ragályi Istvánt, Bükk Zsigmondot, s a nők szerepvállalásának példájaként az Okolicsányi lányok mellett még számtalan hölgyet. Meg kell említenünk azonban, hogy az Okolicsányi lányok a kivételek közé a vászonneműeket és az ékszereket feljegyezték a gyűjtőívre. A kaszinók és olvasókörök a reformkorban - mint láttuk - tagjaik sorába mindenkit felvettek rangra és vallásra tekintet nélkül. A reform-gondolat olyannyira elmosta a társadalmi korlátokat, hogy a nők is helyet kaptak ebben a mozgalomban. A nőknek ez a kezdeti emancipációja jellegzetesen magyar, ellentétes a példaként használt angol gyakorlattal. Az arisztokrácia művelt nőtagjai - bár nem zárták őket ki a kaszinókból - saját egyesületeket is létrehoztak. 7 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 829. 10/1885. 8 B.-A.-Z. m. Lt. Szn. Védegyleti iratok - előtalált.