Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

házak mellett. Ezeknél a csoportosulásoknál fedezhetjük fel elsőként a tudatosságot. Az egyházak kezdetben csak támogatták, majd szervezték is a hitélet ápolására híveiket. A hitélet mellett először a reformátusoknál jelenik meg világi célkitűzés is a művelődés szélesítése formájában, és az egyházi egyesületekben jelentkeznek a segélyezés és önsegélyezés csirái is. A népi előzmények mellett arisztokratikus csoportosulások is fellelhetők. Közéjük kell sorolnunk a szabadkőműves páholyokat. A szabadkőművesség elsősorban titkosságánál fogva - a szervezettség igen magas szintjét érte el. Az arisztokráciában élő igen erős szabadkőműves hagyomány volt az oka annak, hogy a reformkorban a páholyokkal szinte teljesen azonos szervezési sémákkal hozták létre az első egyesületeket. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szabadkőműves szervezkedés az egyesületek történetének egyes szakaszaiban újra és újra előtérbe került. 1927-ben pl. a rendőrkapitány jelenti, hogy a miskolci „Előre" páholy tagjainak mozgolódásáról bizalmas információt kapott, de a legkörültekintőbb nyomozással sem tudott a szervezkedésről semmit felderíteni. Reformkor, szabadságharc, nemzeti ellenállás A szervezett, szabályozott egyesületek történetét a reformkortól számítjuk. Szerepül ebben a korban elsődlegesen politikai és közéleti, ezzel szoros öszszefüggésben művelődési, a reformkor alapeszméjének része volt a közműveltség növelése. Az első csoportosulások arisztokrata kezdeményezésre alakultak, szervezésükben, működtetésükben nagy szerepe volt Széchenyi Istvánnak. Széchenyi István és a haladó gondolkodású arisztokrácia külföldi utazásai során ismerkedett meg ezzel a társasági formával, főként az angol kaszinókat tekintették példaképnek. Széchenyi István felismerte, hogy az egyesületekben van az az erő, amely képes Magyarországot elindítani az általa egyedüli üdvözítőnek tartott gazdasági felemelkedés útján. Károlyi Györggyel közösen alapítja Széchenyi István az első kaszinót Pozsonyban az 1925/27. évi országgyűlés alatt. Széchenyi István egyénisége és reformeszméi tették lehetővé, hogy a magyar kaszinóban - az angol exkluzivitással ellentétben - a társadalom különböző rétegei találkoztak és vitatkoztak, ez fellazította a társadalom feudális kötöttségeit. 1830-ban Pestre költözött át a kaszinó, ekkor már 175 tagja volt, a tagok száma 1847-re 574 főre nőtt. A kaszinó politika mentességet hirdetett, ez azonban csak álca, a hatalom megtévesztése, valójában a kaszinó a felsőházi ellenzék központja. A kaszinó legfontosabb, nyíltan is bevallott célja az olvasás lehetőségének biztosítása. A kaszinó híres könyvtárának alapja Széchenyi István 1827ben adományozott 330 kötete. A könyvek mellett a folyóiratok ekkor még külföldiek, jelentették a nagy vonzerőt. A kaszinó tagjainak kezdeményezésére vidéken is megindul a szervezés. A vidéki kaszinók és a Nemzeti Kaszinó között elnevezésben lehetnek különbségek, de a cél és a feladat ugyanaz, a reform eszme széleskörű megismertetése. A vidéki egyesületek alakításához nagy segítséget adott az, hogy nyomtatásban