Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

ként, általában négy évente újraválasztják, természetesen a tagok választáson kívül is visszahívhatók. A választmány az ügymenetről általában évente számol be a közgyűlésnek, de minden esetben az új választást megelőzően. Fontos ismérve az egyesületeknek, hogy megvalósítják az általános titkos választójogot. A vagyonnal illetőleg bevételekkel számoló egyesületeknél számvizsgáló bizottságokat is választott a közgyűlés, találhatunk olyan alapszabályokat is ahol a gazdálkodás ellenőrzésére szolgáló választmány működtetését az engedélyező minisztérium írja elő. A napi teendők ellátásával az egyesület céljához és feladataihoz mérten tisztviselőket választ a közgyűlés. A tisztviselők számát, elnevezését, feladatkörét az alapszabály határozza meg, új tisztviselői állás létesítéséhez alapszabály módosítás szükséges. A tisztviselők díjazás nélkül, vagy igen csekély tiszteletdíj ellenében látták el feladataikat. Természetesen az egyesületeknek is volt alkalmazottjuk, főként a székház körüli teendők ellátására, de pl. a társasági feladatokat vállaló egyesületeknek akik szórakozóhelyet üzemeltettek - rendszerint bérlőik voltak. Az alkalmazottak felfogadása, a bérlők szerződéseinek megkötése, elbírálás a választmány feladata volt. Az alapszabályok az egyesületek feloszlásával zárulnak, rendszerint a vagyon jótékony célú felajánlását foglalják írásba. Az esetek többségében az alapszabályokból hiányzik ez a rész, ennek oka, hogy a közgyűlésről szóló fejezetekben, a közgyűlés hatáskörébe van utalva a feloszlásról és az azzal kapcsolatos teendőkről döntés, külön intézkedésre tehát nincs szükség. Az alapszabályok hivatalos példányain, a szöveg végén találjuk meg a láttamozó minisztérium záradékát, a törvényhatóság nyilvántartásba vételének igazolását. Az egyesület-történet korszakai Amennyiben a jogalkotás az adott kor politikai arculatát tükrözi, tükrözi azt az egyesületekre vonatkozó jogalkotás is. A jogalkotás mellett a korszakolást segíti, hogy a társadalomnak a hatalom megnyilvánulásaira következő reagálása is csoportosítható. A fentiek alapján az egyesülési jog és az egyesületek történetének az alábbi korszakait különböztetjük meg: Reformkor: jellemzője, hogy az egyesülés szabályozatlan, a hatalom nem ismeri el a polgár jogát a szabad egyesülésre, a reformerek azonban a zászlajukra tűzik az egyesületi szabadság kivívását, ezt gyakorolják is titkos társaságok alakításával. A korszakra jellemző egész társadalmat átfogó - egyesülési forma: a Védegylet. A nyilvános megjelenéskor társadalmi és kulturális célú kaszinók alakulnak, melyek tagságában a társadalmi elkülönülés meg nem jelentkezik. 1848-1867: a polgári átalakulás eredményeként megszületik az első egyesülési jogot törvényesítő rendelkezés, majd a szabadságharc bukását követően megtörténik az egyesülési jog felfüggesztése. A korszakban az egyház az egyet-