Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

MISKOLCI EGYESÜLETEK Szegőfi Anna Egyesület: „Személyeknek valamely közös és állandó célra való társulásából keletkezett, jóváhagyott alapszabályok szerint, többnyire hatósági felügyelet alatt működő szervezete, testülete". - írja a magyar nyelv értelmező szótára. Az egyesületek múltjával foglalkozók gyakran találkoznak az egylet elnevezéssel is. Az értelmező szótár így ír az egyletről: „Valamely közös cél elérésére törekvő tagokból alakult szervezet, melynek működését hivatalosan jóváhagyott alapszabályok írják elő." A két megfogalmazást összehasonlítva a cél fogalmában találunk némi eltérést. Az egyesületek alapszabályainak vizsgálatakor az derül ki, hogy a korai időszakban az egyesület alapítók ismerték és tudatosan használták is a megkülönböztetést. A tömeges egyesület alakítások idején azonban a két fogalom összemosódott, az egylet régies színezetet kapott azzal, hogy a nagyhírű régi egyesületek nevében szerepelt. A Horthy-korszakban szinte teljesen eltűnik a hivatalos elnevezésből az egylet, nagyhírű egyesületek neve változik meg egy-egy alapszabály módosításkor olyan természetességgel, mintha helyesírási hibát javítanának ki. A fogalmi meghatározás a szótárbeli megfogalmazásnál jóval árnyaltabb kell, hogy legyen. Ez a meghatározása a kiegyezés után megszaporodó egyesületekre igaznak bizonyul, az egyesületek története azonban korábbra nyúlik vissza és ez esetben a megfogalmazás nem fedi a valóságot; a kritikus tétel az állami vagy hatósági felügyelet. Az egyesületek csirái ugyanis önkéntes társulások voltak a konzervatív hatalom, vagy az idegen hódítók ellen, engedélyezés és felügyelet nélkül, legtöbb esetben titkosak. Az egyesület fogalmát kizárásos alapon is megközelíthetjük, ha az egyesületeket elválasztjuk a többi egyesülési formától a párttól, a klubtól, az ipartársulattól, a hitelszövetkezettől. Az egyesületek kialakulásának korában a századfordulón, maga az engedélyező hatóság sem egyértelműen használta a fogalmat, így fordulhat elő, hogy az egyesületi nyilvántartásokban szerepelnek az 1872. évi ipartörvényt követően gazdálkodásra alakult részvénytársaságok, és igen sok esetben hitelszövetkezet illetve más banki tevékenységet folytató társulások. Egyesületként jegyezték be ezen kívül a hitközségeket is. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy már a polgári korban is létrejöttek olyan egyesületek, melyek nem önszerveződés utján, hanem a hatalom által kötelezően előírt módon szerveződtek; ilyenek az ipartársulatok, az ipartestületek, a vízitársulások, az erdőtársulatok. Ezeket a társaságokat nem tekinthetjük egyesületeknek.