Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben
hirdetők másféle termékeket ajánlottak 31 mint a textilfeldolgozóiparhoz sorolt kalap-, sapka- és csákókészítők 32 , ezért nem abba a csoportba kerültek. A hirdetésekben szereplő, a fentiek szerint meghatározott mesterségeket iparcsoportok szerint elrendezve (2. tábla) megállapítható, hogy mely iparcsoport mennyi mesterségfajtával szerepel s egy-egy mesterséget hányan képviselnek. 33 Az öszszesen 55 mesterség negyede (14 szakma, 25 %) textilipari volt, amelyet a szolgáltató- (11 szakma, 20%), az építő- és faipar (9 szakma, 16%), a fém- (7 szakma, 13%), valamint az élelmiszer- és vegyipar (7 szakma, 13%) követ. Kevés a mesterségek száma a bőriparban (4 szakma, 7%) és az egyéb iparok között (3 szakma, 6%). A hirdetők számát tekintve csaknem ugyanaz marad a sorrend. A 106 hirdető iparos közül 31 fő (29%) a textiliparban dolgozott, ezt követi a szolgáltatóipar 22 (21%), a fémipar 14 (13%), az építő- és faipar 13 (12%), az élelmiszeres vegyipar szintén 13 (12%), a bőripar mindössze 8 (8%) és az egyéb iparok 5 fővel (5%). Az egyes szakmákban hirdető mesterek száma 1 és 10 között változik. A legtöbben a női, illetve a férfi szabó mesterséget hirdették (10-10 fő), vegyes szolgáltatásokat kilencen nyújtottak, öt fő a nyereg- és kocsigyártók száma, négy gyertyaöntőt, három-három cukrászt, mechanikust, asztalost, üvegest, szivattyúskút- és dagerrotípia-készítőt ismerünk. A vegyes szolgáltatást hirdetőket szakmák szerint külön-külön besorolva hatan foglalkoztak fodrászattal, összesen ötre emelkedik a csipketisztítók s kettőre a művirágkészítők száma. A mesterségek több, mint felét azonban csak egyetlen mester hirdette. Ha a hirdetett mesterségek körét összevetjük a Miskolcon űzött, az 1828. évi országos összeírásban 34 szereplő mesterségekkel jelentős különbségek figyelhetők meg. Az újságban hirdetett 55 mesterség közül huszonhétnek a képviselői akkor még nem fordultak elő a városban. 35 Ezek közé tartozik az élelmiszer- és vegyipari mesterségek közül a cukrász, a keményítőkészítő és enyvfőző, a fénymázkészítő, a fémiparból a mechanikus és a szivattyúskút-készítő, a textiliparból a harisnyakötő, a selyemfestő, a montírozó, a csákó- és sapkakészítő, a női és férfi szabó 36 , a varrónő, az építőiparból a szobafestő, az egyéb iparok közül a kárpitos, a pipakészítő és valamennyi szolgáltatóipari tevékenység a borbély kivételével. 31 MÉ 1843. máj.16.1848. jún.29. 32 MÉ 1845. márc.18.1848. márc.30. jún.8. júl.27. 33 Az egy hirdető által egyszerre hirdetett minden egyes mesterséget külön mesterségként vettünk számba, a szorosan összetartozó mesterségek kivételével (arany- és ezüstműves, nyereg- és kocsigyártó, könyvkötő- és díszműves). A közösen hirdető testvéreknél feltételeztük, hogy két főről van szó. 34 MOL, Regnicolaris levéltár, N 26. Conscriptio regnicolaris art. VII.1827 ordináta, 1828-1832. Borsodiensis Com. No. 107. 35 Eltekmtünk attól, hogy az összeírás Miskolc iparűzőiről is pontatlan adatokat tartalmaz s csak az adózókra terjed ki. Lásd: BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 31-34. 36 A női és férfi szabók ekkor már külön-külön űzték mesterségüket, de céhet közösen alkottak, amely 1833-ban vált ki a magyar szabók céhéből. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/e. 1840/2906.
