Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Horváth Rita: A Borsod vármegyei görög kereskedők összeírása

1. Minden rangú, rendű, vallási császári alattvaló (német, magyar, olasz, belga) fegyveren és lőporon kívül, mindennel szabadon kereskedhet. 2. Mindkét birodalom kereskedői portékájukért egy vámos helyen, egyszeri, 3%-os vámilletéket fizetnek, és más illetékek alól kölcsönösen mentesek. 3. A vámot bármilyen forgalomban lévő pénzzel lehet fizetni. 4. Mindkét fél kinevez konzulokat az egymás országában élő alattvalóik érdekvédelmére és konkrétan az idegen alattvalóktól öröklött javak kezelésére. 12. A Porta megengedi, hogy a császári alattvaló kereskedés, vagy zarándokolás céljából a Török Birodalom bármely részébe mehessenek és garantálja védelmüket. 16. A mohamedán hitre térés senkit nem old fel pénzbeli kötelezettségének terhe alól; az áttérés megengedtetik ugyan (. . .) de csak császári tolmács előtt; kinyilatkoztatván, hogy tartozásának eleget tesz. A pozsareváci szerződés életbelépésével mégsem sikerült minden problémát megoldani, az mtézkedéseket általában nem hajtották végre, ezért a szerződést többször is meg kellett erősíteni, hatályát mindkét birodalom különböző részeire kiterjeszteni.

10 Az összeírás elrendelése A folyamatosan bevándorló görög kereskedők igyekeztek ezekből a kiváltságokból minél nagyobb hasznot húzni, és így összeütközésbe kerültek a helyi kereskedőkkel. Ezért III. Károly 1725-ben úgy rendelkezett, hogy török alattvaló csak török portékát árulhasson, vásáron kívül csak nagy tételben, és csak vásár idején kicsiben.

11 Ennek nem sok foganatja volt, mivel a görögök megtelepedtek és cenzust fizettek egyes városokban, utána pedig kedvük szerint kereskedtek. A görögökkel való problémák tovább gyűrűztek, például a Tokaj-hegyaljai borhamisítási botránnyal, ami után 1741-ben Mária Terézia megtiltotta a görögöknek, zsidóknak és az örményeknek a borral való kereskedést, továbbá a családjukat a Török Birodalomban hagyó, nem állandóan Magyarországon tartózkodó görögök számára továbbra is csak a török portékák forgalmazását engedélyezte, a kialakult helyzetet azonban ez sem oldotta meg. Végül 1753-ban a királynő engedélyezte a görög kereskedők számára az árucikkek kiskereskedelmi forgalmazását. 1769-ben pedig, a szultán 1768 januári fermánjával összhangban elrendelte a birodalom fennhatósága alatt élő görögök összeírását. Előírták, hogy csak azokra nézve érvényesek a pozsareváci szerződés kedvezményei, akik rendelkeznek útlevéllel (passus), befizetik a harácsot, amely ebben az esetben a tartózkodás díja, végül a türelmi adót is, a schaeda-t. Később igyekeztek a hűségesküt is fokozatosan kötelezővé tenni, melynek következtében viszont a kereskedők elveszítették török alattvalói jo10 Ibidem, 90. o. ld. FÜVES, 1963/1. 67. o. 11

1742/29. te, ld. THALLÓCZY, 104. o.