Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)
Akkor, amikor az egyház vagy egy adott rend által kifejtett nevelői tevékenységről vagy oktatásról, vagy ezek iskolai szervezetben történő megvalósulásáról beszélünk, tudnunk kell, hogy az egyház számára sohasem volt elsőrendűen fontos a fent említett tevékenység. Az egyházban egy esemény van, Krisztus kereszthalála, s egy ügy, az üdvösség elnyerése. Minden más ezeknek rendelődik alá, s ezekhez kapcsolódik. A halál misztériumán át szemlélt életben nem az oktatás, a nevelés a legfontosabb, s ezek csak olyan mértékben kapnak helyet az egyház belső életében, amilyen mértékben a megváltás művébe bekapcsolhatók. Különösen így van ezzel Szent Ferenc rendje, hiszen mindezeken túl eredeti célja szerint kolduló rendként alakult meg. Már maga az a tény is figyelemre méltó, hogy egy kolduló rend iskolát nyit és tart fenn, még akkor is, ha ezt jobbára csak külső kényszer hatása alatt teszi, s a koldulással járó szabad életformát felváltja a nevelés, az oktatás helyhezkötöttségével. Igaz, a középkor folyamán a teológiában és a filozófiában kialakult egy úgynevezett ferences iskola, ami lényegében megrekedt egyfajta moralizáló síkon, még akkor is, ha filozófiai meglátásaik figyelmet érdemelnek, ám ez nem élte túl a középkort, s semmi esetre sem alapozott meg egy újkori iskolafenntartó rendi tevékenységet. A középkor végén a rendben fellépő válság, a rend megoszlása obszervánsokra és konventuálisokra, és más egyéb, a külső körülményekben rejlő válságok azt eredményezték, hogy az újkor kezdetére a rend nagyon elerőtlenedett. Különösen szembetűnő ez, ha az újonnan alapított rendek vitalitásával vetjük össze a hanyatló ferences szellemet. A rend a XVII. század végén - XVIII. század elején újból megerősödik, amit a missziókban való tevékeny résztvételük is mutat. Ez a rendi fejlődés és Magyarország felszabadulása a török uralom alól szerencsésen esett egybe, s így mondhatjuk, hogy a rend érdemben hozzájárult a katolikus élet újbóli megalapozásához, különösen Erdélyben, a Tiszántúlon és Felsőmagyarországon, ahol szabályos missziós körülmények közt kezdték a minoriták a hitterjesztés munkáját, melyhez nagy segítséget jelentettek az általuk alapított iskolák. A középkor folyamán a rend magyarországi provinciája hét őrségre (custodia) és egy tartományra oszlott. A győri őrségben négy, az esztergomiban hat, az egriben hat, az erdélyiben öt, a fejérváriban hat, a pécsiben hét, a zágrábiban hat rendház, a szerémségi tartományban pedig tizenkét rendház volt. 4 Ötvenkét rendházával ez a rend volt a legjelentősebbek egyike az akkori Magyarországon, még akkor is, ha ez a szám inkább csak elméleti, hiszen az idők folyamán keletkeztek, s szűntek is meg rendházak. Ez a szervezeti felépítés a középkor végére teljesen megszűnt, s miután III. Károly uralkodása alatt az 1722/23as Pozsonyban tartott országgyűlés az immár minorita rend újbóli megtelepedését engedélyezte - noha becikkelyezése ekkor még elmaradt -, Magyarországon és Erdélyben a provinciát négy őrségben szervezték újjá 1729-ben. 5 Az erdélyi 4 KNÁISZ M. 1803. 313-314. 5 KNÁISZ M. 1803. 380.
