Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Ö. Kovács József: Társadalomtörténeti kérdések és források a 18. századi Miskolc példáján

sadalmi csoportokra, rétegekre vonatkozóan közölnek információkat a feudális jog- és társadalmi rendben sajátos helyet elfoglaló cigányok (az 1770-es évektől), a „csavargóknak" nevezett jövő-menő idegenek (1751.), vagy éppen az ún. „spekulánsok" névsora 1788-ból, akiket gabonakereskedelmi tevékenység miatt írtak össze. A más szempontból készült további összeírások, jegyzékek kiegészítésképpen szmtén jól hasznosíthatók egyes témákhoz: pl. forspont-összeírás 1778ból, tizedesek nevei.

9 Mindezek csupán kiragadott példák. Arra azonban talán alkalmasak, hogy érzékeljük ezen források bizonyos fokú nélkülözhetetlenségét, hiszen csak egy ilyen adatbázis alapján lehetséges az, hogy a helyi társadalom belső rétegződését, átalakulását megértsük. Mindezeket térképen (pl. az 1759. és 1781. évi szerint) is ábrázolva, térbelileg is ábrázolhatjuk. Megítélésem szerint csak az elérhető, kiválasztott összeírások időmetszetenként! elemzése után lehetséges és célszerű az egyébként többnyire egyedinek minősíthető egyéb források elemzése. Ezek közé sorolom például a számadásokat (1760-1790), az iskolai anyakönyveket (a minoriták esetében 1742-től), a végrendeleteket (1682-től 1790-ig kb. 150-200 db, amelyek azonban többségében az 1770-1780-as évekből valók, köztük kevés nemesi dokumentummal). Az örök- zálog- és cserevallások, szerződések iratai társadalomtörténetileg is fontosak, hiszen az időpont, az aláírók, a tanúk, a tárgy, valamint az összeg ismerete mellett az írni-olvasnitudásról is értesülhetünk. A mintegy 300 db korabeli osztálylevél, vagyonleltár, ill. becslést tartalmazó iratcsomók közel kétharmada szintén az 1770-1780-as évekből való, tehát közös, másokkal együtt kiválasztható időmetszeteinket mindezen forrásadottságok alapvetően meghatározzák. Az egyénekre lebontott vizsgálataink során jóval többet megtudhatunk a 18. század második feléről és végéről, mint a századelőről. A be- és kitáblázási jegyzőkönyvek - figyelembevéve a Tóth Tibor által elindított somogyi kutatás tanulságait - önmagukban is nagy feladatot jelentenek a gazdaság- és társadalomtörténetírás számára. Pedig a vagyonértékről, a forgalomban résztvevő személyekről, hitelezők és adósok foglalkozási és társadalmi státusáról, a konkrét összegekről és időpontokról, valamint az alfabetizációról szintén többet megtudhatnánk. A rendelkezésre álló két miskolci kötet (1756-1786,1786-1790) első része mintegy 1000 esetet rögzít, bár ezek többnyelvűsége további forrásolvasási nehézséget jelenthet. Az előbbi forrástípushoz hasonló tárgy körűek a kezesvállalási ügyek iratai (17'61-17'69), valamint a vizsgálati és tanúvállomási iratok. Társadalomtörténetileg is értékelhetők a limitációk (a következő évbelieket vettem kézbe: 1704, 1724, 1734, 1739, 1742, 1744, 1780-as évek). Mindeddig nem említettem a tanácsülési jegyzőkönyveket, amelyeket elsősorban a tisztségviselők és a helyi elit megismerése szempontjából tartok fontosnak. Természetesen szólni kellene még a statútumokról, levelezésekről, és egyebekről, amelyek nagy mennyisége igen nehezen teszi lezárhatóvá kutatásain9 Uo.; IV.A. 501/b. 64., 85-89., 62.d. 247.sz.; IV.1501/b. 111.d. 16. cs.