Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete
a XVIII. század elején már csak romjait tüntette elő a régi lakosságnak. Még mindig többségét képezte a lakosságnak, de erősen keverve volt németekkel, tótokkal és ruthénekkel. Számos települő vándorolt be, különösen a Rákócziforradalomban, a Tiszán-túlról és a Duna mellékéről. Igen sok falut tótok laktak s alig volt helység, város egyetlenegy sem, hol a lakosok közé tótok ne vegyültek volna. A velük való érintkezés következtében a magyar lakosok egy jó része, amely azelőtt egy szót sem tudott tótul, 1736-ban már beszélte is a nyelvüket. 155 Németek aránylag nemigen voltak sokan; Diósgyőrött laktak nagyobb csoportban, de Csabán, Tardon és Rudabányán csak mintegy harmadát alkották a lakosságnak. Tótok laktak Kelecsényben, Szirmabesenyőn, Csabán, Görömbölyön (ruthénekkel vegyest), Arnóton, Viszlón. Mintegy felét tették a lakosságnak: Ládházán, Hejőkeresztúron, Aranyoson, Geszten, Sályon, Novajon, Irotán, Abodon, Rakacán; harmadát: Szegeden, Tardon és Rudabányán. Ruthéneket találunk más lakosokkal keverve: Felső-Zsolcán, Görömbölyön, Szegeden és Pálfalván. 156 Végre ekkor kezdenek feltünedezni Miskolcon a görögök, kik egész kompániát alkottak s kizárólag kereskedelemmel foglalkoztak. 157 A zsidók összeírását a király még 1699. január 7-én rendelte el. A királyi parancs meghagyja a vármegyének, hogy a zsidók kikutatásában az Őfelsége által e célra kiküldött biztosoknak ne csak segítséget nyújtson, hanem a vármegye kebelében tartózkodó zsidókat, ha netán javaikkal más vidékre akarnának költözni, letartóztatni és elzárni el ne mulassza. 158 Később elhatározza a vármegye, hogy a zsidók és cigányok javait összeíratja s a közteherviselésre a vármegye többi lakosaival egyforma arányban kényszeríti. 159 A zsidók csakhamar úgy tűnnek elő, mint a korcsmák és pálinkaházak bérlői. 160 A vármegye, mint az országban általában szokás volt, úgynevezett türelmi taksát rótt ki rájuk. Miskolc városa is a zsidókra, minthogy a város jótéteményeiben ők is részesülnek, 1740ben 12 rénes forintot, vagyis 14 magyar frt. 40 dénár évi taksát vetett ki. 161 155 Akadémiai Levéltár, történelem 4 r . 480. 156 Uo. 157 Be nem jegyzett iratok, II. 197, 922. sz. 158 Jk. XIV. köt. 531. p. 159 Jk. XIV. köt. 1271. p. 160 Jk. XVIII. köt. 1, 388. p. 161 Mjk. II. köt. 769. p.
