Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

IV. [Társadalom] A lakosság erkölcsi és társadalmi életére leginkább világot vetnek az e korbeli esetek. A szatmári békekötést megelőző százados küzdelmek és ezek nyomában járó nyomorúság és fékeveszett vérszomj az emberek nagy részét durva és vad szenvedélyekre ragadta. Különösen a szegényebb néposztály süllyedt le a züllés legalsó fokára és talán sohasem volt hazánkban annyi gonosztevő, mint a török kiűzését és a szatmári békét követő időben. Alig hogy a szatmári békekötést aláírták, gróf Pálffy János tábornagy felhívta a vármegyét, hogy a gonosztevők üldözésére tegye meg a leghathatósabb intézkedéseket. A vármegye 1711. május 19-én 40 katonát alkalmaz a 4 járásba, akiknek évi fizetése 14 forint lesz és minden adófizetés alul való mentesség.

1 Miután ez intézkedésével nemigen ért célt, egy év múlva közönséges inquisitiót rendelt el s megbízta az alispánt, hogy a járásbeli szolgabírákkal és esküdtekkel együtt nyomozza ki: az istenkáromlókat, azután ki volna gyilkos, szentegyháztörő, lopó, parázna, magzatját elvesztő, bűjös-bájos boszorkány, barom vagy oktalan állattal közösködő, hamishitű, házégető, orgazda, latroknak lappangatója vagy latrosságnak okozója, végül felségsértő.

2 A nyomozásnak meg is lett a kívánt eredménye. Soha annyi gonosztevőnek a dolgával nem foglalkozott a vármegye, mint a szatmári békét követő időben. A vármegyebeh jegyzőkönyvek tele vannak malefaktorok ellen folytatott perekkel. Alább csak a főbb bűnesetekre fogunk jellemző példákat felsorolni; de ha éppen csak ezeknek a pereknek az ismertetése volna a célunk, akár íveket tölthetnénk meg részleteikkel. Az összefogdosott gonosztevők elzárására Borsod vármegye Miskolcon, a Derék utcában, a Piac tér belső vége táján tömlöcöt építtetett s azt megyei hajdúk őrizetére bízta. Minthogy ez a tömlöc városi területen lőn felépítve, 1715ben a tanács annak a nézetének adott kifejezést, hogy oda a város is becsukhatja a maga malefaktorait és onnan bármikor ki is viheti.

3 Eleinte tehát a vármegye is helyszűkével volt, a város a maga rabjait kénytelen volt máshová telepíteni. A vármegye büntető hatalmának jelképe a pallos volt. Mint a vármegye 1711. évi számadásai közt olvassuk, a nemes vármegye Egerben csinálta ttot pallost és ennek csináltatásáért a csiszárnak fizetett 4 frt. 80 krajcárt.

4 Az ítéleteket rendes évi fizetéssel alkalmazott hóhér hajtotta végre. Ezt az állást 1711-től 1716-ig Péter mester töltötte be, kinek évi fizetése 10 rénes forint volt. Ezen kívül úgy látszik, minden nagyobb büntetés végrehajtásáért külön díjazást kapott; 1 Jk. XVI. köt. 706. p. 2 Jk. XVII. köt. 40. p. 3 Mjk. I. köt. 680. p. 4 Jk. XVI. köt. 930. p.