Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete
lyettesítette és 10 tanácsosból. Külön chirurgust is tartott a város; 1736-ban Ösempach János volt a neve. 16 Arra az esetre, ha valami csecsemő anyátlanul maradt, a város külön dajkát tartott s annak illő konvenciót adott. 17 Végül az utolsó városi közegek voltak a szolgák, vagy polgárok, akiket másként azelőtt kapitány néven neveztek; ezeket Szent György naptól Szent Mihály napig szegődtették s ekkor újakat alkalmaztak. 18 A város nemesei és hbertinusai közt gyakran voltak csetepaték, úgy hogy ezek néha a főbíró választást is megakasztották. A kbertinus gazdák más jelöltek mellett foglaltak állást, de a nemesek mindig a maguk jelöltjét vitték keresztül. Ennek következménye lett, hogy mind a nemesek, mind a libertinusok tartózkodtak a bíróválasztáson való részvételtől. 1724-ben a városi tanács, minthogy a nemesség közül sokan nem jöttek be a bíróválasztásra, ezeket mint a közjó háborgatóit és renitenseket, a vármegye széke elé idéztette, hogy ott ítéljenek felettük. A libertinusi renden levő gazdákat pedig, akik ezentúl bíróválasztásra be nem jönnek joga lenne a városi főbírónak 12 forint bírsággal sújtani. Ugyanekkor idősebb Dőry Andrást választották meg főbírónak, de ő látván a nemességnek a libertinusi renddel való meghasonlását, nem vállalkozott. Úgy hogy tiltakozása ellenére is megmaradt az előbbi bíró és tanácsa. 19 A következő évben már helyreállott a nemesek és nem nemesek közt a béke s a bíróválasztás baj nélkül végbemehetett. 20 Idők folyamán megszokta a város a katonaságot is s semmi nyoma sincs annak, hogy vele összeütközésbe keveredett volna. A vármegye helységeibe minden évben más és más ezredet szállásoltak be s a megbízott tisztviselők a kvártély-csinálás terén évről évre nagyobb gyakorlatra tettek szert. A parancsnokok Miskolcon laktak, a kompániák pedig a körülfekvő helységekbe voltak elosztva. Mint a protokollumból kitűnik, 1730-ban a gróf Pálffy-ezred, 1732-ben a herceg Savoy ai Eugen ezred 3 kompániája, 1738-ban a Saxoniai ezred, 1739ben az Ubomirszki ezred 11 százada, 1739-ben a Hohenzollern ezred, 1740-ben a báró RŐmmer ezred volt ide beszállásolva. 21 Miután Miskolc városa magát vármegyebeh székhellyé küzdötte fel, a befolyásosabb és vagyonosabb családok siettek itt maguknak kényelmes lakóhelyet biztosítani. A vármegyebeli nagyobb birtokosok szép házakat építettek s eként a város külső alakja is évről évre tetszetősebb lett. 1725-ben egy összeírás felsorolja a városban levő nevezetesebb házakat: a Hunyad utcában van: Borsy Mihály, özv. Szirmay Péterné, Bükk Ferenc, Szepessy János, Komjáthy Ádám, Szepessy István és Bükk András háza; a Derék- vagy Piac-utcában: Dőry András, Aszalay Ferenc, Kovács Sámuel szolgabíró, özvegy Pedri (?) Istvánné, a tapolcai apátság, Szentpétery Imre, özvegy Zabary Jánosné, Kecskeméti Miklós, Lendvai 16 Jk. XXII. köt. 321. p. 17 Mjk. I. köt. 784. p. 18 Uo. 704. 747. p. 1 9 Mjk. II. köt. 3-4. p. 20 Mjk. II. köt. 3-4. p. 2 1 Jk. XXI. köt. 114,100; XXII. köt. 649, 762, 957, 999,1141. p.
