Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

karókkal és töltésekkel vezettessék be az Előér vizének medrébe; ehhez segítséget kért a gróf Szirmay Tamás tiszttartójától és a sajóládi perjeltől, akiket a dolog szintén közelről érdekelt.

119 A hidak jó jövedelmi források lévén, azokra a földesurak viseltek gondot. Zorger Gergely egri prépost az egri káptalan nevében 1716. október 13-án felszólalt az ellen, hogy Felső-Abrány lakosai akadályozzák Alsó-Ábrány lakosait a két falu közt levő híd használatában.

120 Zathureczky László, a diósgyőri koronauradalom provizora a vármegye törvényszéke előtt tiltakozott az ellen, hogy a sajóládi perjel Mohi mellett hidat építtetett s ez által a koronauradalomnak kárt okozott.

121 A közlekedési intézmények közt különösen a királyi posta volt az, melyet a vármegye gondjaiban részesített. Ez az új intézmény, melyet III. Károly király hozott létre, csakhamar igen célszerűnek bizonyult. Régen a leveleket, különösen a fontosabb tartalmú leveleket, egyik község bírája a másikhoz továbbította s így jutottak azok rendeltetési helyükre. II. Rákóczi Ferenc egyes jobbágyokat, pl. vármegyénkben a szederkényieket látta el kiváltságokkal, hogy a levélhordói teendőket végezzék. A szatmári béke után már országszerte postamestereket alkalmaz a kormány, amely az egész postát bérbe adta a gróf Paar családnak, így vármegyénk területén is postamesterek nyernek alkalmazást Miskolcon, Ónodon, Bábolnán és Darócon. Az ónodi postamesternek, amiért a vármegye leveleit szállította, rendes évi fizetés járt; mindössze 30 frt.

122 Jelentékeny jövedelmet húzott a királyi kincstár a harmincadokból, melyeket nemcsak a határszéleken, hanem bent az országban is felállítottak. Borsod vármegye területén Ónodon volt ilyen harmincadhivatal, melynek feladata volt a vármegye területére érkező áruk megvámolása. Ez a hivatal a szepesi királyi kamara alá volt helyezve s úgy látszik, még Lipót király idejében állították fel.

123 Minthogy Miskolcnak nagy vásárai voltak,a szepesi királyi kamara azon mesterkedett, hogy ebben a városban is harmincadot vagy legalább fiókharmincadot létesít. De a városi tanács tudomást szerzett Böller Fridrik ónodi harmincados szándékáról s 1714. január 1-én erélyesen tiltakozott a fiókharmincad felállítása ellen. Erre Böller felgerjedvén, haragjában megtiltotta a város lakosainak, hogy a diósgyőri erdőből fát hordassanak. A városi tanács a vármegyéhez folyamodott, hogy járjon közbe s a vármegye ezt meg is ígérte. Mindazáltal ezzel nem elégedett meg, hanem fontos argumentumokkal teleszőtt instanciát intézett a szepesi kamarához s annak Eperjesre való kézbesítését Sárkány István és Nagy János polgármesterekre bízta. Hogy eljárásuknak meglegyen a kívánt sikere, a kamarai praesesnek egy átalag aszúbort is vittek.

124 Úgy 119 Mjk. II. köt. 516. p. 120 Jk. XVIII. köt. 1, 382. p. 12

* NRA. fasc. 362. no. 3. 122 Jk. XIX. köt. 310. p., XXII. köt. 55. p. i» 1690-ben már említik: Jk. XII. köt. 119. p. i

24 Mjk. I. köt. 647-648. p.