Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig

lóleányok a fennmaradt székekbe tetszés szerint beülhetnek. A karok egy részét a céhbeli mesteremberek között osztották fel a következőképpen. Napnyugat, vagyis a vármegyeháza felé való kar lesz a csizmadiáké, a mellette lévő a mészáros-, a hentes-, a gubás- és a bognár céheké, illetve a kalaposoké. Középen a vargák, azontúl pedig a szűcsök és a szabók, mellettük az asztalosok, a kovácsok és a kerékgyártók foglalnak helyet. Az e felett lévő karba a földművelő ifjúság, a szolgalegények és a napszámos helybeli, illetve vidéki emberek helyeztetnek. A földművelők, a szántóvetők, a szőlőművesek és más efféle férjcselédek számára minden karban a legfelső székek átengedtetnek lévén ők vannak a legtöbben-. Akiknek mesterségük a felsorolásban nem fordul elő, azok oda ülnek ahová férnek. Az már 1806-ban kiderült, hogy a Templom elégtelen lesz a nép befogadására, ezért azt tekintették a legcélravezetőbbnek, ha az átadás után vasárnap délelőtt két istentiszteletet fognak tartani. A konzisztórium döntése alapján ez nyáron a Nagy Templomban, télen pedig az Új Templomban fog megtörténni. Maga a felszentelési ünnepély Szent András havának 19. napján zajlott le." A felszentelést őri Fülep Gábor sajószentpéteri lelkész és superintendens végezte. Miskolci református lelkészek voltak ekkor Szepesi Toót András, Szathmáry Paksy József, a későbbi superintendens Végh János és Igaz Sámuel. Az egyház főgondnoka Szathmáry Király József consiliarius, helyettes főgondnoka pedig Tomkaházi Tomka Miklós volt."

33 33 Szendrei János., Miskolc város története és egyetemes helyirata IV. Miskolc 1911. 340-341. o.