Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete
sály, Kisbolyok, Mogyorósa, Kismező, Ördögfalva, Ukfalva, Ludna, Ördöglyuka, Abafalva, Csobánka, Monosbél. A szendrői járásban: 2 város, 34 falu és a következő puszták: Holthernád, Karácsondomb, Ecsegtelke, Kenderkút, Buska, Senye, Perecsütő Abod, Hatház, nagykércs, Bürkös, Tornaháza, Nyilas, Köbli, Pincehely, Csehi, Tövises, Jakfalva, Borfalva, Divény, Dubicsány, Kaczola, Kalló, Kurittyán, Múcsony, Dusnok, Cseb, Ormos, Pusztakazinc, Császta, Caradna, Szentmiklós, Ivánka, Sáp, Finke, Egres, Hangács, Alsó Telekes, Felső Telekes, Dezső. 43 E pusztáknak legnagyobb része hajdan virágzó helység volt s az időnek viszontagsága okozta, hogy ebben a korban teljesen elnéptelenedtek. Egyébiránt a vármegye élén III. Károly uralkodása idején oly királyi férfiak állottak, akik mindent elkövettek arra nézve, hogy a jólétet emeljék s a vármegye boldogulását elősegítsék. A főispáni székre 1711-ben III. Károly nevezte ki gróf Eszterházy Ferencet, ki egészen 1754-ig viselte a tisztet. Nem ugyan oly hosszú ideig, de azért aránytalanul sokáig alispánkodott Borsi Mihály, kit a vármegye bizalma 1713. május 9-én ültetett az alispáni székbe s egyfolytában 1734. október 8-ikáig töltötte be e hivatalt. Gróf Eszterházy Ferenc 1713 tavaszán installáltatta magát, amikor is személyesen jött le a vármegyébe, hol a május 9-iki közgyűlésen elnökölt. A közgyűlés tekintettel nagy költségeire és fáradságos utazására, 200 arany tiszteletdíjat és 4 hordó aszúbort, feleségének pedig 20 fejőstehenet borjakkal és egy bikával „honorárium és diskréció" címen szavazott meg. 44 1724. augusztus 17-én is eljött a vármegyébe, hogy itt a renitenskedő nemességet a taksa fizetés elvállalására rábírja. A vármegye közönsége tiszteletdíj címen és elismerése jeléül felajánlott 1500 rénes forintot, titkárának 30 frt-ot, komornyikjának (domino Comeralinero) 15, szakácsának 20, 4 apródjának 12, tisztelendő káplánjának 10, összesen 1587 frt-ot. 45 Ebből látható, hogy Eszterházy milyen nagy kísérettel vette magát körül, amidőn útra kelt. 1732. július 30-án 2000 frt. salláriumot szavaztak meg neki, 46 végre 1734. október 8-án statútumban kimondották, hogy gróf Eszterházy Ferenc főispánnak, amíg él, évenként 1500 frt. tiszteletdíj adatik. 47 A vármegye azért is igyekezett főispánjának kedvét keresni, mert gróf Eszterházy Ferenc Őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa, királyi helytartósági tanácsos, altábornagy, majd királyi tárnokmester volt, s így az udvarnál nagy tekintélyű és befolyású ember volt, kinek pártfogása, ha igénybe kellett venni, sokat nyomott a mérlegben. 48 Az alispán választás ebben a korban is a kifejlődött gyakorlat szerint ment végbe. A főispán 3 vagy 4 érdemes férfiút jelölt ki s ezek közül választották a szavazatok többségével az alispánt. 1713-ban hárman voltak jelölve (Szepessi János, Borsi Mihály és Csala András) s a szavazattöbbséget Borsi Mihály 43 Jk. XX. k. 749-753. p. 44 Jk. XVII. k. 159. p. 45 Jk. XX. k. 104. p. 46 Jk. XXI. k. 126. p. 47 Jk. XXXI. k. 9. p. 48 Jk. XXV. k. 362. p.