Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Hőgye István: Miskolcra vonatkozó iratok, adatok a zempléni levéltárban 1703-1872

hiszen a zsidó pék Tolcsva és környékének ellátására 1863-ban pék műhelyt és üzletet nyitott Tolcsván.

21 Miskolc és a dél-zempléni helységek állandó kapcsolatban voltak. A Harangod vidékének községeiből fennmaradt urbáriumok szerint már a XVIII. században is Miskolcra jártak piacozni, felesleges terményeiket, gyümölcseiket eladni. A miskolci elöljáróság gyakran tudatta is országos és állatvásárainak időpontját, különösen, ha azok ünnepek miatt megváltoztak. Előre értesítette az állat-felhajtókat, amikor bevezette az állatokat igazoló okmány felmutatását, a gyakori állatlopások, betyárkodások miatt.

22 A XIX. század elejétől már a vármegyei közgyűlés irataiban, később pedig a törvényhatósági bizottság és az alispáni iratokban Kassa és Debrecen városokhoz hasonlóan miskolci főbíró, majd polgármester szintén tudatta az országos vásárok és az előtte szokásos, illetve a havonként ismétlődő baromvásárok időpontjait. Elküldték vásári szabályrendelteiket, melyből tudjuk a vásári helypénz szedés módjait, a pontos tarifákat, a vásári rend megtartásának feltételeit. Azt is megküldték, mikor a város tulajdonában lévő kocsmákat, mészárszékeket „kiárendálta", hogy az esetleges zempléni görög, vagy zsidó bérlők tudomására jusson. Sok adat van a miskolci és a hegyaljai görögök kapcsolatára, pl. Popovics Mihály Miskolcról Újhelybe áttelepült kereskedő teljes vagyonzárlata, ingóságainak felmérése és árverezése.

23 Arra is van adat, mikor a hegyaljai vásárokon görögök egymás közötti és a magyar hatóságok közötti vitás ügyekben hiteles görög tolmácsot és fordítót Miskolcról hozattak. Ezekre a görög kapcsolatokra Dobrossy István és Hőgye István tanulmányai részletesebben kitérnek. Bőséges adatanyag van a borkereskedelmi kapcsolatokra. A Hegyalja, mint zárt történelmi borvidék, ahová „idegen helyről" bort bevinni nem volt szabad. Ezt a tilalmat sokszor megszegték, sőt a miskolci hegyeken termett aszú szőlőt is behoztak. Egyik szép bizonyítéka a „fondorlatos" bor-behozatalnak az a hosszú vizsgálat, amelyből kitűnik, hogy Pinkesz Deuts újhelyi zsidó 1811. november 17-én Miskolcról előbb az Abaúj vármegyei Mikóházára borokat szállíttatott, majd onnan „becsempészett" Újhelybe, az ungvári pincékbe. A vizsgálatból idézzük a kárvallott zsidó panaszát: „. . . Ezen folyó esztendő Januarius havában Miskolc városából egynehány hordó borokat vévén, ide Újhelybe hozattam, melyeket Nemzetes és Vitézlő Fodor György Esküdt Úr, nem tekintvén nyert szabadságom Commissioját, elpetsételte (sequestralta), azonban Tekintetes Bernát János Fő Szolgabíró Úr ezen lefoglalást, mint minden gyanún kívül lévő dolgot, feloldozni méltóztatott. Mind az által ezzel sem gondolván Fodor György Úr nemcsak azon vett boraimat, sőt egész Péncémet is újonnan másodszor sequestrum alá vévén, mind eddig kiadni nem akarja. Ezen okra való nézve folyamodom alázatosan a Méltóságos Alispán Úr kegyes pártfogá21 Zlt. Zemplén vm. tisztiszék ir. 195/1863. 22 Zlt. Loc. 311. No. 1824. 23 Zlt. Loc. 197. No. 260.