Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete
pírja meg: havonkint fizet egy személy 20 krajcárt, ökör után 10, tehén után 10, tinó után 5, igás ló után 6, ménesbeli ló után 4, juh és kecske után 1, sertés után 3, hordó bor után 20, köböl búza 2, árpa után 1, zab után 1/2, köles 1, 10 font dohány 1, pipás 10 krajcárt; serfőzőnek 100 forint bérlet után egyszer s mindenkorra 6 forintot, pálinka égető 10 krajcárt. Mesteremberek havonként: mészáros 1.30 kr., takács 10 kr., szabó 1 forint, csizmadia 50 kr., kovács 1 frt, szűcs 30 kr., lakatos 30 kr., varga 40 kr., borbély 6 kr., ötvös 6 kr., késes 20 kr., esztergályos 20 kr., gombkötő 30 kr., asztalos 30 kr., bodnár 1 frt., tímár 20 kr., kötélverő 20 kr., kosárkötő 5 kr. 8 Három év elmúltával, vagyis 1718-ban ezek a rovatok mind emelkedést mutatnak. Akkor már egy személy 24 kr., ökör 20 kr., tinó 10 kr., s ugyanilyen arányban emelkednek a többi tételek. A különbség csak az, hogy a pipások egyszer s mindenkorra 2 frt-tal rovatnak meg s azonkívül a gyümölcsre is adót vetnek ki (egy köböl alma 2 kr., szilva 3 kr.) . Itt már a rézüst is szerepel 60 krajcárral. 9 Természetesen ennek az adókulcsnak az alapján hol kisebb, hol nagyobb összeget lehetett kiszorítani a lakosságból, aszerint, hogy milyen eréllyel foganatosították. Az adóbevallások régen sem okoztak lelkiismeretfurdalást s a nép szívesen eltagadott vagyoni viszonyaiból annyit, amennyit csak lehetett. Innen van, hogy az adókivetések nagy eltérést tüntetnek fel. Közöljük itt 3 esztendőnek összeírási eredményét, mégpedig az 1714., 1716., és 1718. évekről, mint amely évek a vármegye lakosságának a török világ utáni lassú gyarapodásáról is tanúskodnak. Csak azt kell még megjegyeznünk, hogy ez adólajstromokban a szolgák és új telepítésű lakosok külön vannak megadóztatva, minthogy az Öszszeadójuk csak félannyira rúgott, mint a jobbágy lakosságé.* A porciók minden egyes vármegyére a porták arányában voltak kivetve. 1721-ben pl. az országra kivetett 85000 porcióból Borsod vármegyére 67 1/2 porta után 1044 28/128 porció esett. 10 1722 végén, mint említettük, már pénzben vetették ki ezt az adót; éspedig 1722. november 1.-1723. április 30-ig tartozott a vármegye 27 269 ft. 10 krajcárral, mely összeget a kassai udvari haditanácsnak kellett beszállítani. 11 Az egész országra 2138 000 forintban volt az adó megállapítva. Noha ez az adó is roppant súllyal nehezedett a föld népére, még hagyján lett volna. De a szegény paraszt az élelmezési adón kívül szállást is tartozott adni a katonának, ami tömérdek panaszra és összeütközésre adott alkalmat. A nemességet a szállás-adás kötelezettsége alul a törvény felmentette ugyan, de azért nem lehetett elkerülni, hogy a nemesi udvarházakban is ne szállásoljanak be katonaságot. Úgyhogy 1727-ben Miskolc város nemesei a tanács előtt é 1 * 8 Jk. XVIII. k. 1,4. p. 9 Jk. XVIII. k. 2,735. p. * Az összeírásokat nem hozza a kézirat, helyük üresen maradt. 10 Jk. XIX. k. 216. p. 11 Jk. XX. k. 109. p.
