Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

zésével is része lett a város lakói mmdennapjainak, nemcsak fülükkel, hanem szemükkel is követték a torony jeleit. A toronyban több harang is volt, s 1649. március 12-én a városkönyvbe bejegyezték, hogy „az miskolci nagy harang elhasadott vasárnap, halott temetéskor... az városunk öreghik harangja, harangozni akarván vele, elhasadott, immár az város újabbat akarván öntetni, tíz mázsás harangot, Eperjesen alkudtunk meg a harangöntővel, Virt Györggyel".

274 Mikor a tíz mázsának rendelt harang elkészült, a miskolci Kun Pál Eperjesen úgy találta, hogy „jó volna egyébiránt, de nem igen hangos, mondott arra a harangöntő kovácsa: pénzeket kímélték, mert igen vékony az harang... nincsen több kilenc és fél mázsánál" .

2n A hiányzó réz ellopásával a harang megrendelőit vádolták. A harang nemcsak az egyházi áldást, közreműködést kívánó események alkalmával szólalt meg, hanem a város tanácsa is ezzel hívta egybe a miskolciakat. 1690-ben egy városi tanúvallatás során azt is megkérdezték, hogy „Miskolc városában megrögzött szokás az, hogy ha Miskolc városa valamit akar végezni, hogy kisebb dologban is öszve szokták gyűjteni a város népét harangszóval, annak hírével és consensusával végeznék?". A tanúk egybehangzóan vallották, hogy valóban van ilyen szokás: „ha a városnak valami közönséges javára nézendő dolgot akarnak cselekedni, harangszóval szokták egybegyűjteni, és communi consensu viszik végben... amidőn Miskolc városának valami olly an dolga volt, hol harangszóval, hol hirdetés alatt bizonyos számú embereket öszve szoktak gyűjteni, s azoknak hírekkel végeznék, amit akarnak végezni."

276 A városlakók összegyűjtésének és szabad ég alatti megkérdezésének processzusa volt „a város állatása" 277 A tanúk szerint, ha a harangszó az embereket egybehívta, általában a város házánál gyűltek össze, 1700-ban pedig, a Szerafi fundus megszerzése és az új szenátori ház felhúzása után ide gyűlt össze szinte egész Miskolc, hogy bírót válasszon.

278 De a templom környéke is efféle gyülekezőhely volt 1685-ben, amikor Semsei András ónodi főkapitány parancsára Bárczay György és Asguthi István a kuruccá lett Dőry István búzáját konfiskálta a miskolci veremből: „Az város népének megállításának alkalmatosságával, egykor a templom előtt hozódott elől, hogy jó volna, ha Bárczay uramon megvehetnék azon búzáknak az árát és javallottak is."

279 De harang jelezhette a büntetést, kivégzést is a városban. 1633-ban Tekse Istvánt a miskolci bíró és tanács lopásért akasztófára ítélte, „és ugyan ki is harangoztak az törvény szerint való büntetőhelyre", de a földesasszony, Nyáry Miklósné kivette a bűnöst a város kezéből, majd a város is megbocsátott neki.

280 274 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 280-282. p. 275 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 710. p. 276 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XII. 322. 277 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. p. 278 1700. Tola fere communitas inhabitatorum oppidi Miskolcz in et ad domum suam senatoriam, in theatro praefati oppidi noviter erectam et situatarn frequenti numero congregata suffraganhbus etiam dominis hic loci residentibus possessionatis, ad functionem officii primant judicatus. SZENDREI J. 1866-1910. III. köt. 532. p. 279 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XII. 322. 280 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 224. p.