Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

próbálják erőszakkal elfoglalni, 1604-ben pedig Szerafin Gáspár és Bakos Mihály egyeznek meg a vármegye előtt, hogy a kúria nagykapuját együtt helyreállítják. 1607-ben már romos kőházként említik Miskolc piacán (curiae noblitaris lapideae jam ruinosae inforo ejusdem oppidi publico), ekkor szintén Bakos Dorottya tiltja eladását.

258 1609-ben Szerafin Imréné Bakos Dorkó és leánya Szerafin Erzsébet a „nemes ülésük harmad részét" zálogba adják Szerafin Dánielnénak és gyermekeinek (Gáspár és Imre). A ház topográfiai adatait mindennél pontosabban jegyzik fel a záloglevélben: „Miskolcon a Piacon való uccában, szögleten, egyfelől vagyon mellette napenyészetről az Ambrus Albert háza, másfelől napkeletről Püspök házának híják".

259 A szögleten, sarkon lévő házzal átellenben, a Czikó utca másik sarkán álló, a nevében az egykori tapolcai apát rezideálását őrző Püspök házát pár év múlva ismét Király házának mondják. 1612-ben Szerafin Dániel felesége, Póchy Anna és fiai jobbágytelkük felét (mediam sessionem colonicalem) adják zálogba Debreczeni Istvánnak 80 forintért, a ház szomszédai: Ambrus Albert nyugatról és a Király háza kelet felől (domos ab orientált quidem Regiam).

2b0 1636-ban Zabari Zsuzsanna, Miskolczi János özvegye 58 forintért adja zálogba „Seraphy nevű kúriáját" nemzetes Borbély Györgynek, nyugati szomszéd: néhai tiszteletes Miskolczi Mihály háza.

261 1654-ben a Diósgyőrben lakó Szerafin Gáspár adja el 100 magyar forintért a házat (szomszédok a Czikó utca és a Király háza, nyugatról Bakai Szabó János) Csapó Györgynek és Orbán Margitnak.

262 1663-ban és 1664-ben Kéri Mátyás (és felesége Zabari Zsuzsanna) szerzi meg az ingatlant, melyet ekkor már pusztának emlegetnek, előbb nyéki Ravasz Györgytől, majd felét Szerafin Bálint és Dániel maradékai adják el: „Ónodban lévő Szarka István, kegyelmes királyunk őfelsége gyalog renden lévő szolgája, feleségemmel Miskolci Szabó Katával eggyütt".

263 1669-ben nemzetes Miskolczi János és felesége Zabari Zsuzsanna „tiltanak minden néven nevezendő úton járó nemes és paraszt embereket a Serafi pusztáján való szállástól, és ott való lakástól".

264 A tiltásból kitűnik, hogy a 17. században az elhagyott kúriák, a puszta telkeken álló romladozó épületek a máshol lakást nem lelő marginális elemek lakóhelyévé lettek a mezővárosban. A pusztává lett, s a város egyik legfrekventáltabb helyén épült Szerafin kúria mellett a 17. század végén már csak a Czikó utcát említik, ekkor a telek keleti szomszédja „a Czikó utcára járó közönséges út", vagyis a Czikó utca eleje. Úgy tűnik, ekkorra alakult ki véglegesen ez az utca, talán éppen a telek pusztásodása adhatott lehetőséget az átjárásra, hiszen ezen a főutcái területen a középkorban, az újkor elején még ház, telek állhatott. A 17. század végén az addig is többször zálogba vetett puszta kúriát a város szemelte ki magának, s külön-külön megállapodván az örökösökkel (általában Szerafin Imréné Bakos Dorkó unokáival), 258 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 3. köt. 642., 650. és 735. p., IV. 501/a. 3. köt. 704. és 745. p. 259 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. V. I. 25. és IV. 501/1. 3. köt. 833. p. 260 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. IV. I. 15. és V. I. 2. 261 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. 1.1848. 262 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. IV. 33. 263 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. IV. 32. és IV. 1501/b. IV. 29. 264 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 704. p. (Be nem jegyzett iratok II. 704.)