Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

19-i megyei közgyűlésen a könyvcenzúra ellen szólalt fel és a magyar szerzők, főleg a történetírók műveire hívta fel a figyelmet és barátjának, a kor leghíresebb történetírójának, Kovachich Márton Györgynek műveit megvásároltatni kérte a levéltár számára.

1 A kötetek ma is megtalálhatók a levéltári szakkönyvtár 14. leltári számán és érdekessége, hogy a későbben a levéltárban dolgozó Kazinczy megjegyzéseket, pontosításokat, kiegészítéseket tett ezekbe, a Szirmay-féle kötetekbe is. Kazinczy felvetései nyomán kialakult az a gyakorlat, hogy már a 18. század végétől a fontosabb könyveket, kiadványokat igyekeztek megvásárolni. Ezt bizonyítják a töredékében megmaradt régi könyvtár darabjai, melyek között folyamatosan nyomon követhetők a vásárlások, pl. 1799ben a Széchenyi Ferenc könyvtárának Sopronban kiadott katalógusai, vagy Rumy Károly Györgynek Magyar Emlékezetes írások I—II. kötete, mely Pesten jelent meg 1816-17-ben. A kötet belső lapján az összeállító igyekezett megjegyezni: „Kazinczy Ferenc Úrnak Élőbeszédjével megbővített kiadás".

2 A művet maga Kazinczy „leltározta be", hiszen az alábbi saját kezű megjegyzése áll az első oldalon: „a Zemplény Vármegyei Levéltárjáé". Előszavában pedig összefoglalja elképzeléseit, célját a történeti forráskiadványokról és ajánlja azt a gyakorlatot, amelyet maga is követett addigi és későbbi történeti írásaiban. Fontosnak tartotta, hogy a levéltárakban elfekvő források megjelenjenek. Tudjuk, hogy a Rumy-féle kiadvány első forrása a sárospataki Református Gyűjteményekben őrzött Babocsay Izsák tarcali jegyző kéziratos naplójának a Fata Tarczaliensia (1670-1700) kiadása. Feltehetően maga Kazinczy másolta le és küldte el Rumynak, mert szükségesnek és érdemesnek tartotta a megjelentetésre, ezzel is a köz művelését szolgálta. „Elő Beszéd"-ében a következőket írta: „ . . . Tudósaink rejtett ereket kerestek, azokat ellankadni nem tudó szorgalommal megnyitották, a Régiségnek legkisdedebb tekintetű maradványait is öszvegyűjtötték, és hogy sem használatlan ne heverjenek, sem a nemzetnek el ne veszhessenek, tulajdon Munkájikba nagy részben bele-szővték, vagy, a mi által a maradék előtt kivált a mi szent öregünk Kovachich fog ragyogni, külön Kötetekben kiadták. . . . Mi erős hittel hisszük, hogy a lelkes gazdaságaival bölcsen és nemesen élni tudó Jankovich Miklós a maga kincseit nem egyedül azon örömére gyűjtötte, hogy e kincseket a magáéinak mondhassa (tudta, hogy) mit kíván a Haza és a Tudomány. Mind e mellett kénytelenek vagyunk vallást tenni, hogy a nemzet nyelvén írt maradványok kieresztésében Kiadóink hidegebbeknek mutatták magokat, mint vagy Magyarnak, vagy Tudománykedvellőnek lenni illik, . . . Úgy tetszik, hogy ne csak kezdjünk, hanem folytassunk, s el nem akadva haladjunk is, mellyel még eddig kevés igyekezeteink dicsekedhetnek ... A jólindult dolog menni fog, mert a tudós Kiadó nem lesz írások szűkében, csak a Közönség tüze ne lankadjon, csak azok, a kiknek a sors kedvezett, a Kiadó érdemeiben osztozni óhajtsanak."

3 Zemplén vármegye Levéltára (Z. lt.) Prot. Ao. 1792. Loc. 47. No. 57. Levéltári könyvtárban Rumy Károly György művel a 651. lt. számon. ^Rumy Károly György: Monumenta Hungarica I. k. 3-8. o. Kazinczy előszavának részletei.