Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Magdolna: A Rákóczi-szabadságharc árnyoldala (Terhek és sérelmek Borsod vármegyében 1703-1706 között)
a kért szekerek hiánya miatt. Éppen az ő és a borsodi főispán, Forgács Simon parancsait nem teljesítették! 19 A szekerek száma egyébként ekkor is változott, a tejedelem egyik megrovó levelében három portánként kettőt említett. 20 Az is előfordult, hogy nem az elküldés, hanem a szökések miatt vonták magukra a vezetők haragját. Kajáli Pál is sürgette a megyét a szökött szekerek visszaküldésére vagy haladéktalan pótlására, „mert félő, Kegyelmes Urunk kedvetlenségében ne ejtse magát ha késik véle, vagy pedig militaris execurtio is ne érje a nemes vármegyét érette." 21 Tehát akár katonai fellépésre is számíthat Borsod, amennyiben nem teljesíti haladék nélkül a parancsot! fenyegetések azonban valószínűleg papíron maradtak, hiszen továbbra is gyakran elmulasztották a követelések pontos teljesítését. Előfordult, hogy a kért mennyiségnek csak egy részét akarták beszolgáltatni, ami ismét neheztelést eredményezett. 22 A kivetések átgondolása, újbóli meghatározása tehát emiatt is halaszthatatlanná vált. A megyék túlzott terhelése, az ebből fakadó ellenkezés nemcsak a hadsereg ellátását, hanem a szabadságharc társadalmi-politikai bázisát is veszélyeztette. A helyzet javítására való törekvést is jelentette a fejedelem 1705. évi júliusi rendelete, amely az új összeírást, a portaszámok ismételt megállapítását irányozta elő. Mindez egyben a bekövetkezett pusztulás felmérését, figyelembevételét is eredményezte. Az új portaszámok - amelyek sokkal valóságosabb alapokon álltak, mint az 1702. évi nádoriak - lényegesen kedvezőbb helyzetet jelentettek. Borsod portaszáma 76-ról 57-re csökkent, 23 a szécsényi országgyűlés után ennek alapján határozták meg a mentrualis impositiót. Bár igazán csak az 1706 eleji miskolci szenátusi ülés után csökkentek a terhek, már hónapokkal korábban előfordult, hogy például a szekerekből kevesebbet kellett kiállítani. Borsodtól egy alkalommal csak 19-et kért Rákóczi fejedelem két fizetett legénnyel, négy erős marhával. 24 Mielőtt rátérnénk az 1706 elején történt kivetésre, érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban is előfordult a meghatározott követelésen felüli kérés. Jellemző 19 B.-A.-Z. m. Lt. ÍV. a. 501/b. II. I. 303. sz. Rákóczi Ferenc levele Borsod vármegyéhez 1704. október 18-án. Forgács Simon Kassához kérte a szekereket, az élelmet, de nem küldték. A fejedelem utasította a vármegyét a parancs haladéktalan teljesítésére. 20 B.-A.-Z. m. Lt. ÍV. a. 501/b. II. I. 400. Rákóczi Ferenc levele Borsod vármegyéhez 1705. június 23án, amelyben a 3 portánként kért 2-2 szekér küldésének elmaradása miatt rótta meg a vármegyét és utasította a szekerek Hatvanba küldésére. B.-A.-Z. m. Lt. IV. a. 501/b. II. I. 414. Kajáli Pál levele Borsod vármegyéhez 1705. augusztus 26-án. 22 B.-A.-Z. m. Lt. IV. a. 501/b. II. I. 419. Barkóczy Ferenc levele Borsod vármegyéhez 1705. szeptember 20-án. A megye a kért kenyérmennyiség helyett csak 6000-et akart adni, amiről a Commissariatus értesítette Barkóczyt. Szükséges a teljes mennyiség elküldése, hiszen a seregnek nem csökkentek az igényei. 23 B.-A.-Z. m. Lt. ÍV. a. 501/b. II. I. 423. Rákóczi Ferenc levele Borsod vármegyéhez 1705. október 14én. 24 B.-A.-Z. m. Lt. IV. a. 501/b. II. I. 430-431. Csáky István levele Borsod vármegyéhez 1705. november 21-én ugyancsak 19 szekérről szólt. Némi zavart okoz, hogy az új portaszámokra hivatkozva közölte ezt a számot, pedig az új kivetések egyrészt még nem érkeztek meg, másrészt 38 szekér kiállítását határozták meg.
