Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

A város újjáépítésében fontos szerep hárult a kavics- és homokbányákra, valamint a kotró vállalatokra. A MAVAG-nak külön volt homokbányája. A diósgyőri bányából kizárólag gyári célokra termeltek ki tűzálló homokot. A betongyárakhoz, vagy az építkezésekhez betonkavicsot és homokot a Mezőnyékládliázi Kavicsbánya Rt. termelt és szállított. Az üzem 1945 végén még nem dolgozott, mert a németek a vágány hálózatot teljesen megsemmisítették. Hasonlóan termelésen kívül volt a Rácz-féle kotróvállalat telepe. Békeidőben 4550 ember havonta 4000 m

3 homokot és kavicsot termelt zsolcai bányájában. Egyedül a Miskolci Kavicskotró Kft. működött. Békeidőben a 25 fős üzem havi 2600 m

3 homokot termelt. 1945 végén teljesítőképessége mindössze 500 m

3 volt, s munkáslétszáma is csak 10 fő körül mozgott. A Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. Görömbölyön üzemeltetett kőbányát. A háború előtti munkáslétszáma 60-65 fő volt, 1945 végén pedig 45-en dolgoztak, de termelése ennél nagyobb arányban csökkent (2500 m

3-ről 850 m

3-re). A hejőcsabai mészüzem is a 100 főn felőli létszámú üzemek közé tartozott. A háború előtt 140-en, 1945 végén 105-110-en dolgoztak itt. Teljesítménye a háború előtti 200 vagonról 70—80 vagon havi előállítására csökkent. A MAVAG-nak hasonlóan volt mészégető üzeme a Tatárárokban. Létszáma 70-80 fő között mozgott, teljesítőképessége havonta 30 vagon volt. A háború utáni helyreállítás üvegigénye szinte felmérhetetlen volt. Ez indokolta, hogy az Első Magyar Chüött Üvegárugyár Tatár úti telepét a legsürgősebben helyreállították. A munkások létszámát is növelték (a háború előtti 90ről 350 főre, de 1945 végén már 450 dolgozója volt a gyárnak). A gyár havonta 35-40 000 m

2 vegyes minőségű táblaüveget állított elő. A polgármester jelentésében a létszámbeli adatok gyakori különbözőségére is magyarázattal szolgált. Ti. a számbavett építőipari üzemek nem folyamatosan termelő egységek voltak, hanem a tél beköszöntekor termelésüket beszüntették. A következő szezon beindulásáig csak az üzem karbantartásához nélkülözhetetlen munkáslétszámot tartották meg. Miskolcon az építőanyagipar töredékét állította elő háború előtti teljesítményének, jóllehet munkaerőhiányra csak a téglagyárak panaszkodtak, a többi üzem a helyreállítás mértékének megfelelően dolgozott és ilyen munkáslétszámot is alkalmazott. A nagymiskolci bányák és ipari üzemek, gyárak 1945-1948 között lényegében felszámolták a háborús károkat, erre serkentette őket az újjáépítés során megfogalmazott igény, a társadalmi elvárás és politikai közhangulat is. Az államosítás „előszele" már 1947-től érzékelhető volt. Ez minden cég, vállalat, üzem, gyár esetében más- és másképpen fogalmazódott meg, vagy érződött.

61 1948/1949-ben az üzemek s bányák sorra a nemzeti vállalat fogalom alá rendeződtek. így jött létre a 613/1948. cégbírósági bejegyzést elrendelő végzéssel a Diósgyőri Szénbányák Nemzeti Vállalat. 1949-ben a diósgyőri vas- és acélgyár helyett a MÁV AG Kohászati Üzemek Nemzeti Vállalat (164/1949. január 29.). Az új gyárból alakult a DIMÁVAG Diósgyőri Gépgyár Nemzeti Vállalat (165/ Vö.: Dobrossy i. m. (1989) 79-81.