Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között
tőén állandó volt, csupán az 1948. évi államosításkor csökkent, de nem számottevő mértékben. 53 A város áramszolgáltató telepe a Baross G. utcán a Miskolci Villamossági Rt. volt, s az 1930-as években közel 300 munkásával szintén a város jelentősebb üzemei közé tartozott. A „Tiszavidéki Vasutak" javító műhelye 1860-ban kezdte meg működését, s a magán vasúttársaság 1892-ben olvadt be a Magyar Allamvasutakba. Az üzem alkalmazott létszáma az első világháború után mindig 700 fölött, 1944-1946 között ezer fő körül volt. A műhely rendeltetése, feladata elsődlegesen a vasút gördülő anyagának karbantartása, a járművek javítása volt. A Magyar Államvasutak Míüielyfőnöksége (javító műhelye) a város egyik legnagyobb üzeme és energia-felhasználója volt. A háború idején, a visszavonuló németek felrobbantották, a műhelyekben 90%-os, a berendezésekben és gépekben 100%os károsodást, pusztulást okozva. A háború utáni újjáépítés további fejlesztést, növekedést kívánt, s közel másfélezer fizikai és adminisztratív dolgozójával az egyesítés utáni Miskolcon is a legnagyobb üzemek közé emelkedett. 54 A város Diósgyőr felé eső nyugati részén, a Felső-Kallószeren helyezkedett el a többször tűz által is pusztított Miskolci Textilipari Rt. gyártelepe, amely elsősorban női és gyermek munkaerőre épült. 1929/1930-ban 798-810 fő között mozgott alkalmazotti létszáma. Egy korábbi, 1926-os felmérés szerint az 1911ben alapított gyárnak 110 férfi és 688 női munkása volt. A női dolgozók között 166 fő 16 éven aluli, 211 fő 16-18 év közötti, s a 18 éven felüliek száma 311 fő. Gépi felszereltsége az üzem nagyságára is utal: 6 db kártológép, 11 db fonógép, 573 db kézi fonógép, 22 db orsózógép, 186 motorikus kötőgép, 11 db tépőgép, 40 db különféle kötőgép és 16 körkötőgép állt rendszeresen munkában, s gyermek harisnyát, kesztyűt, mellényt, trikóféléket és kötöttáru féleségeket állítottak elő. Miskolc legnagyobb vasfeldoglozó üzeme az 1930-as években a Magyar Acélsodrony Drótmüvek- és Kötélgyár volt. Az 1912-ben német érdekeltséggel és a Szilágyi és Diskant gépgyár szakmai segítségével alapított gyárban 210-230 munkás dolgozott. A Zsolcai-kapu vas- és gépgyárai között viszonylag gyorsan a legjelentősebbé fejlődött. A szomszédos Fried- és a Hercz-gépgyáraknak is 150 fő alatt mozgott a munkáslétszáma a háború kitörése előtti években. A táblaüveg gyártására szakosodott, budapesti központú Üvegipari Rt. mellett nagyságukat tekintve a város téglagyárai érdemelnek még figyelmet. Az 1912-ben alapított városi téglagyárban száz fő körüli munkás évente három millió falazótéglát, egy millió darab tetőcserepet, valamint kétszázezer darab kisméretű falazótéglát állított elő. A két téglagyár jelentősége a háború után, az újjáépítés során értékelődött fel. 55 53 Vö. Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947. Borsodi Levéltári Évkönyv, III. Miskolc, 1980.109-132. 54 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. Miskolc ipari üzemeinek statisztikai adatlapjai. 255. doboz. 55 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 418. doboz.
