Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - G. Jakó Mariann: Fejezetek a miskolci tankerületi főigazgatóság történetéből (1935-1949)

és legfőképpen az oktató-nevelő munkát (eredményességét, „lélekalakító tevékenységét" stb.). Az erről készült jegyzőkönyveket a főigazgató észrevételezte, szükség esetén intézkedett, majd a VKM-hez továbbította. A jegyzőkönyvek, jelentések alapján a főigazgató a kerület minden iskolájáról részletes információval rendelkezett. A minisztérium célja az volt, hogy minden intézményt, minden évben legalább egyszer ellenőrizzenek. Ez nagyon nehezen volt megvalósítható. Ha figyelembe vesszük, hogy a főigazgató 1937 januárjában 51 olyan elemi iskolát sorol fel, ahová a gyenge tanítási eredmény miatt többször kelleti ellátogatni, akkor érzékelhető az iskolalátogatók túlterheltsége. Főleg a nagyszámú elemi iskola felé nehéz teljesíteni a törvény szabta feladatokat, pedig itt volt igazán szükség az ellenőrzésre. Alig szerveződtek újjá a tanfelügyelői hivatalok, máris panaszkodnak a hiányos feltételek miatt. Abaúj-Torna vármegye tanfelügyelője, dr. Mauks Ernő 1936. március 23-án a főigazgatóhoz írt levelében leszögezte, hogy a „hivatal személyzeti létszáma abszolúte elégtelen". A tanfelügyelő mellett egy fogalmazó gyakornok és egy irodatiszt teljesített szolgálatot. Mivel a törvény a hivatal személyzetének létszámát a körzet tanítói számához arányítottá, az egy tanerős iskolák megyéjében szinte minden egyes tanítóval külön kellett leveleznie a hivatalnak. A napi posta feldolgozása kitöltötte teljes munkaidejüket. „Továbbá nagy a különbség az intelligens városi igazgatók jelentései és az elmaradt falusi tanítóké közt, akik a legvilágosabban megfogalmazott körrendeletre is ezerféleképpen értelmezett és kiferdített jelentést küldenek."

8 - írta a tanfelügyelő. Nem sokkal jobb a helyzete a többi tanfelügyelőségnek sem. T3orsod-Gömör-Kishont vármegye tanfelügyelője, Dobos László például az 1936/37es tanév négy hónapja alatt 105 elemi iskolai tanítót látogatott meg kerületében! A tanfelügyelők, körzeti iskolafelügyelők munkájára pedig igazán szükség volt. Számtalan olyan esetet tártak fel, amikor a tanító nincs tisztában még a tantervvel sem, a tanítás eredménye pedig szinte értékelhetetlen. 1936 szeptemberében például Alsóhatár-tanya római katolikus tanítójával szembeni intézkedésre kérte a főigazgatót a zempléni tanfelügyelő. A tanítónál a „többszöri iskolalátogatás alkalmával sem találtatott olyan eredmény, amely a legenyhébb elbírálással is elfogadható volna. Az osztály nagyobb hányada csak kezdetleges, szótagoló olvasásig jutott el. Van olyan gyerek, aki rövid szavakat nem tud leírni, sőt olyan is volt, aki a nevét sem tudta leírni . . . Mindezek a tények arra mutatnak, hogy az osztályok vezetésénél bizonyos elemi tanítói kellékek hiányoznak, a tanítói munka mesterségbeli részében pedig nincs meg a kellő tájékozottsága és otthonossága a tanítónak."

9 Ha az azonnali elméleti és gyakorlati önképzés a munkájában javulást nem hoz, a „hármas bizottság" elé idézteti a tanítót. Az említett hármas bizottság egy újabb eszköz a minisztérium - és rajta keresztül a főigazgató - kezében a tanítók, tanárok kézben tartására. Három