Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Rásó József: Történelmi szorítások - kisemberi stratégiák (Miskolci pedagógusok a 20. század első felében - önéletrajzaik tükrében)
lyamokkal igyekeztek pótolni, az orosz nyelv bevezetése pedig különösen nagy gondot okozott. Leszámítva néhány hadifogolytábort is megjárt személyt, a tanítók együtt tanultak tanítványaikkal. A tanítóképzők nagy része egyházi fenntartású volt, bár ezt az önéletrajzokból nehéz lett volna bizonyítani. Ezért a „nevelő" nevelésére nem kis gondot fordítottak. Úgy gondoljuk nem érdemes részletezni, hogy a hittől való eltávolítás érdekében a párt és tömegszervezeti „fejtágítók" milyen nagy számából lehetett és kellett választani. Találkoztunk olyan esetekkel is, ahol ha az illető személyt nem tartották arra méltónak, hogy a szemináriumok hierarchiájában egy lépcsőfokkal feljebb lépjen, ugyanazt a szemináriumot kétszer, háromszor is elvégeztették vele. A tanításon kívül más iskolai vagy az iskolához kapcsolódó kötelezettségeknek is eleget kellett tenni. A széles skálából csak azokat említjük meg, amelyek visszatükröznek valamit a kor levegőjéből: iskolai bizalmi, békebizottsági titkár, közönségszervező, betegfelelős - OTI felelős - beteglátogató (érzésünk szerint ugyanazt a tisztséget takarták), fűtés- és világításfelelős, TÜZÉP-felelős, fizetéselosztó-bérfelelős, MHK felelős, MNDSZ-összekötő, Szikra-felelős, rádiószeminárium felelős stb. Végezetül csatolunk egy önéletrajzot, amely magába tömöríti mindazokat a stációkat, amelyeken keresztül a pedagógus társadalom több-kevesebb szerencsével eljutott a huszadik század közepéig.