Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Lénárt Béla: Pedagógusok és közművelődés Miskolcon (1868-1919)
Tanügyi Kör stb.) tömörítő egyleteket, általában egy középszintű, városi kispolgári „tömegkultúra" keretei rajzolódnak ki. Ez így természetes. A közművelődés országosan szervezett központi intézményei az ún. magas kultúrát képviselték és terjesztették. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy létezett a kultúrának egy alacsonyabb szférája is, melynek tartalmát nem a szervezett oktatás szolgálta, s valóság tükrözése nem teljesen a tudomány és magas kultúra eredményein alapult. Létezett egy olyan tömegkultúra, mely nem jutott ugyan tovább a népies műdalok, a népszínművek, az olcsó bohózatok, a könnyed daljátékok, a bidermeier szalonzene színvonalánál, ugyanakkor lényegesen befolyásolta, alakította a kispolgári rétegek gondolkodásmódját. Ez a jellegzetes városi kispolgári „alacsony kultúra" azonban mégis csak előrelépést jelentett a XIX. század közepének világképéhez képest, és mintegy hidat képezett a magasabb kultúra potenciális befogadásához, az igényesebb szintű természettudományosan megalapozott, korszerűbb világkép kialakításához. Ezért nem lehet negatívan értékelni a miskolci egyleti közművelődési tevékenység tartalmi szintjét még akkor sem, ha az természetszerűleg az amatőrizmus, és gyakorta a dilettantizmus csúszós talajára tévedt. Az egyleti közművelődés színvonalához azért hozzátartozott a „magas kultúra" közvetítésének igénye és gyakorlata is. E közművelődési folyamatban született meg végül is a város múzeumának alapgyűjteménye, a városi egyleti esteken gyakorta felléptek Lévay József Miskolc nagy költője, Lányi Ernő karnagy. A Közművelődési és Múzeum Egylet szervezte rendezvényeken itt járt Cholnoky Jenő, Kaffka Margit szavalta saját költeményeit (Petiké jár stb.), 11 a budapesti Uránia tudományos egylet vetítettképes előadásain százak szorongtak; Jászai Mari fellépéseit a miskolci tanítók Otthon körének meghívásai tették lehetővé a város kispolgári rétegei számára! A miskolci, dualizmus kori közművelődés részletesebb bemutatása, elemzése messze túlmutatna e rövid tanulmány keretein, így nyilvánvalóan nem vállalkozhatunk annak értékelésére sem. Mégsem mehetünk el néhány oly vonás rövid megemlítése mellett, melyek tanulságul szolgálhatnak a ma közművelődésének is. Már hangsúlyoztuk az egyleti munka rétegjellegét, melyet épp az egyesületi tagság réteghelyzete indokolt. A polgári társadalomban fel sem merült egy homogén kultúra kierőszakolása, egységes közízlés kialakítása. Messzemenően figyelembe vették az egymástól oly távol eső társadalmi osztályok, rétegek kulturális szintjét s ennek megfelelő igényeit. Széles tér nyílt itt mindenféle célnak és törekvésnek, s nyilvánvalóan mindenki megtalálhatta személyes igényeinek, érdeklődésének legmegfelelőbb egyletét, ahol személyiségét kibontakoztathatta, egyéni ambícióit kiélhette. Talán ez volt egyik magyarázata, Borsodmegyei Lapok 1899. XVIII. évf. III. 11. Nagyszabású hangverseny, III. 14. 21. sz. Tanítók hangversenye. Uo. 1900. X. 23. 85. sz. Hangverseny. KAffka fellépését lásd a Közművelődési és Múzeum Egylet 1903/4. évi évkönyvében stb.