Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

KÖZMŰVELÉSI TEVÉKENYSÉG A ZEMPLÉNI LEVÉLTÁRBAN 1815-TŐL NAPJAINKIG HÖGYE ISTVÁN A levéltár, mint a közgyűjtemények legősibb, legrégebbi intézménye, már évszázadok óta egyesítette a teljes gyűjtőkört, így nemcsak iratokat, iratértékű nyomtatványokat, könyveket, de a múzeumokba való tárgyi emlékeket, fegyvereket, pénzeket is átvett, gyűjtött és megőrzött. A levéltárból, mint közgyűjteményből vált ki, illetve a későbbi alapítású nagy könyvtár, múzeum már elkülönített gyűjtőkörrel jött létre, pl. Nemzeti Múzeum, Széchenyi (Nemzeti) Könyvtár és a megyei könyvtárak, múzeumok egész hálózata. Az újabb közgyűjteményi törvény elkülönítette és meghatározta az egyes gyűjtemények körét, sőt megjelölte, hogy a levéltárak csak kéziratos, illetve nyomtatott forrásokat gyűjthetnek, a tárgyi forrásgyűjtés a múzeumok feladata lett. A levéltárak és múzeumok között cserékre is sor került, amely szerint a múzeumok átadták a korábban begyűjtött iratanyagaikat, pl. céhek, uradalmak, családok levéltárait, a levéltárak pedig numizmatikai anyagukat, fegyvergyűjteményeiket, esetleg régészeti emlékeiket. A zempléni levéltárban szinte kezdetektől olyan levéltárosok működtek, akiknek különös gondja volt a hivatali tevékenységen túl a köz szolgálatára is. A levéltár első nagy rendszerezője, logikai rendjének kialakítója Szirmay Antal volt, aki 1///—1785-ig végezte munkáját hozzáértéssel, nagy gondossággal és a hivatali munka mellett saját kutatásait történeti, földrajzi, statisztikai művekben foglalta össze. Megírta szülő vármegyéjének, Zemplénnek, majd Ugocsának, Szatmárnak történetét, első összefoglalót készített a magyar jakobinus mozgalomról. Ezek a művek a kornak jelentős alkotásai, levéltári forrásokból építkező, tudományos, közművelő kiadványok is egyben. A köteteket Szirmay elhelyezte a zempléni levéltárban, ezzel is biztosítva, hogy az érdeklődő olvasók, levéltári kutatók megtalálják, használni tudják. Igazi, nagy, mai értelmezésünk szerinti közművelési tevékenység azonban Kazinczy Ferenc levéltári munkálkodásával kezdődik, aki 1815-1831-ig, haláláig dolgozott a zempléni levéltárban. Kazinczy mindenben, így a köz művelésében is jóval megelőzte korát, nemcsak nyelvújító, irodalomszervező, költő, író volt, de igazi közművelő is. Egész életútjával, életművével bizonyította a köz hűséges szolgálatát. Már a levéltári munkája előtt 1792. augusztus