Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)
A factorok száma a helyi körülményektől függ: városokban kilencnél több, ötnél kevesebb, falvakban hétnél több, háromnál kevesebb nem lehet. Bérük nem az eladott bor mennyiségétől, hanem árától függ: minden 100 rénes forint után kettőt kapnak, melyből egyet az eladó, egyet a vevő fizet. Az így szerzett jövedelmen egyenlően osztozik a város vagy falu összes factora, azért, hogy ne legyen okuk egymástól elcsábítani a vevőket. Megválasztásukkor rögtön esküt tesznek: „Én N. N. esküszöm az élő Istenre, a tellyes Szent Háromságra, Boldogságos Szűz Máriára és minden Szentekre, hogy miután a borok avagy aszú szőlőnek is eladásába egyik factornak választottam és ki neveztettem, ily helyheztetésemben félre tévén akármely adomány, jutalmat, kérelmet, szeretetet, félelmet, haragot, gyűlölséget, atyafiságot, szomszédságot, barátságot, kedvezést és minden világi tekintetet, a Vevőt oly borokhoz, amilyenekre szükségét nékem ki jelenti minden személy válogatás és részre hajlás nélkül vezetem. Fáradságomért a meghatározott mennyiségnél, úgy mint 100 forinttúl két forintnál, melyből egy forintot a vevő, egy forintot pedig az eladó fizet, többet el nem fogadok, sem egyéb ajándékot ezen szín alatt el nem veszek, és hozzám tartozandóim által is el nem vétetek. Sem a vevőnek, sem az eladónak pénzét le nem tartóztatom, sem magam személyében, sem mások társaságába ezen szolgálatom ideje alatt is kereskedésbe nem avatkozom. A vevő helyett alkudni vagy a bor árát meg szabni nem fogom, keresetemet többi factor társaimmal egyenlően megosztom, és erről minden két hétben nekik számolok. Ha akár factor társam, akár más ellen a köz határozást meg szegő vissza élést észre veszek, az illető szolga Bírámnak azonnal be jelentem, hamisított borokhoz a vevőt nem tsak nem vezetem, sőt az eféléket, mihelyst tudomásomra gyönnek, azonnal elől járóimnak be jelentem. Isten engem úgy segéljen és minden Szentnek." 34 A hegyaljai bor hírnevének óvása Az évszázadok során kivívott hírnév megtartása, a gyakori borhamisítások következtében, sűrűn napirenden van a körlevelekben. Az 1723. évi 118. t. c. és az 1729. évi 12. t. c. lehetőséget a vármegyéknek, hogy a borra vonatkozó óvó rendszabályokat hozzanak, és a törvényszegőket megbüntessék. Az 1741. évi 29. t. c. a borkereskedelmet szabályozza, melyet az 1774. febr. 10-iki helytartótanácsi leirat újra megerősít. A fenti törvények és rendeletek adta lehetőséggel élve Zemplén megye is statútumokat alkot, amelyeket minden évben, általában szüret előtt, kihirdetnek a Hegyalján többször is, a templomok előtt és a piacokon. Ezeket a rendszabásokat 1774. és 1835. között vizsgáltuk. Elsősorban az aszú szőlő vásárlását és az aszúbor készítését szabályozzák, úgy gondolva, hogy így a borhamisításokat, csalárdságokat megakadá34 Tállya. Körlevelek, 1835. dec. 28.
