Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)
Az 1800-as évek elejétől figyelhető meg, hogy a kisbíró a település meghatározott pontjain dobolással hívja össze az embereket, akik meghallgatják a hirdetéseket. 1856-ban Tokaj, Keresztúr és Tállya szabályozza a fizetendő díjat is: magánügyek kihirdetéséért dobkopásra 20 krajcár, a doboló egyénnek 12 krajcár, polgári peres ügyekért és árverezésekért dobkopásért 30 krajcár, a kidobolónak alkalmanként 12 krajcár. 4 Forrásértékét tekintve ezek a források igen gazdagok, az élet minden területét felölelik. Általában magyar, ritkábban latin és német nyelvűek (pl. helytartótanácsi leiratok). A körlevelekből adatokat szerezhetünk például nagy tűzvészekről, marhavészről, üres vermek, szilvaaszalók, dúvadak által okozott kárról, kóborló cigányokról, elveszett állatokról, bűncselekményekről, árverezésekről. Megismerkedhetünk az akkori gyertyamártók, bodnárok, mészárosok, vargák munkájával, problémáival, órásokkal, ruhafestőkkel, pipatisztítókkal. Intézkednek bennük többek között útjavításról, tűzvédelemről, vetőmagosztásról, adófizetésről, legeltetésről, napszámosokról, cselédekről, koldusokról. Szólnak a tájról: Tiszáról, Bodrogról, utakról, hidakról, révekről. Sok hirdetmény foglalkozik a katonasággal: magazinumokkal, kvártélyházakkal, katonafogással, szökött katonákkal. A körözésekből, személy leírásokból megismerhetjük a kor ruházatát. Szabályozzák a munkát, szórakozást, a hétköznapi életet a legapróbb részletekig. A Hegyaljáról lévén szó, sokszor szerepel a szőlőművelés, a hordók, a borkereskedelem, a bor minősége a híradásokban, melyekről Tokaj, Tállya, Olaszliszka és Mád 1770-1850 közti körleveleinek jegyzőkönyvei és dobolási könyve alapján kívánunk szólni. Híradások a szőlőművelés szabályairól Minden év tavaszán, a szőlőmunkák kezdete előtt kihirdetik a napszámosokról, bérükről, a rendelkezést megszegők büntetéséről szóló tudnivalókat. 1770-ben is tilos a munkabérek feljebb vitele, a pálinkaadás. A szőlősgazdáknak vagy vincelléreknek jókor reggel ki kell menni a napszámosokkal a szőlőbe, és illendő időben haza kell őket bocsátaniuk. 5 1772 márciusában újból arról szólnak a körlevelek, hogy a vármegye által megszabott napszámnál senki ne merjen se többet, se kevesebbet fizetni. Pálinkát adni a munkásoknak nem szabad 50 pálcaütés terhe alatt, mellyel nemcsak a gazdákat és vincelléreket sújtják, hanem azokat a kapásokat is, akik nem akarnának ital nélkül dolgozni. Tiltják a napszámosok számára a főzést is. A munkaidő: kötelesek napkelte előtt kimenni és napnyugta után hazamenni. A magasabb bért vagy pálinkát adók büntetése sokkal szigorúbb, mint korábban: ha nemes az illető, 24 Ft-ra bünteti a magistratus, ha nemtelen, először 50 pálcaütést szenved, másodszor az újhelyi börtönbe vetik. 6 'Tokaj dobolási könyve, 1856. jan. 24. 'Tokaj. Körlevelek, 1770. márc. 17. Tokaj. Körlevelek, 1772. márc. 12.
