Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

idézni Zólyom vármegye monográfusának sorait, amelyek fontos adalékot jelentenek.

84 „Igen természetes, hogy a házalók, kik az év nagy részét más vidéken töltik, nem művelhetik földjeiket belterjesen, s a gazdaságot a visszamaradt öregek és nők viszik. S minthogy a lakosság túlnyomó többsége megszűnt kizárólag földművelő lenni, az egyesek nagy átalakuláson mentek keresztül. A földhöz kötött parasztból világot látott élelmes kereskedő lett. Ruházatuk is különbözik a parasztokétól fejér vagy kék posztóban járnak, nyárban rövid magyar gatyát viselnek, s magyar módra a pörge kalapot, darutollal vagy árvalányhajjal díszítik, hetykén vágják a szemökbe, magyarul valamenynyit tud, s a legények a korcsmában jó kedvükben magyar népdalokat énekelnek, melyeket az Alföldön tanultak meg. Megtanulnak még németül, horvátul, oláhul beszélni, alkalmazkodva a vidék nyelvéhez, melyben kereskedéöket űzik." Bizonyos, hogy ezek a vándorlások - hasonlóan az zólyomiak másutt említett útjaihoz - alapvetően visszahatottak a műveltség állapotára és stabilitására, s vizsgálatuk a további kutatások alapvető feladata. Még akkor is, ha csupán árnyalták azt az etnokulrurális folyamatot, melynek fő vonulatát a bányavidékek, bányavárosok, ipartelepek egykor számottevő német népességének több évszázados elszlovakizálódása jelentett. A vásározók és a házalók útjai, vándorlásai a vármegye gazdasági térkapcsolatának finomszerkezetét is megrajzolják, melynek érrendszerét az utak jelentették. Nem kétséges, hogy Zólyom vármegye fő közlekedő útja, egyben a legelevenebb gazdasági élet helyszíne a Garam-völgy volt. A Garam vízi útja és a folyóvölgy vármegyéket kötött össze, kijáratot biztosított a Duna-völgy felé. A folyóvölgy különböző térszíneket fűzött fel, s a szerencsés fekvésű falvak számára a falu-város (mezőváros) kapcsolatot is intenzívvé tette.

85 A fő közlekedő folyosó mellett meg kell említenünk az alábbi országutak gazdasági forgalmát is: Besztercebánya - Rózsahegy - Alsó-Kubin - Galícia; Besztercebánya - Selmecbánya - Léva - Esztergom; Besztercebánya - Zólyom Korpona - Németi - Ipolyság - Vác - Pest (itt Zólyom és Korpona között vízválasztó húzódik); Besztercebánya - Zólyom - Losonc - Balassagyarmat - Vác Pest. Az említett közlekedőn ta k a műveltségi elemek vándorlásának fő útvonalai is voltak. Az utóbbiak számbavétele nem lehet mostani munkánk feladata. Bizonyos, hogy Zólyom vármegye gazdasága a 18. században egyáltalán nem autark, s ennek messzemenő következményei lehettek a műveltségi kapcsolatokra, a tradicionális kultúra stabilitására illetve változására nézve is. Az itt bemutatott adatokat és összefüggéseket magunk éppen a gazdasági és kulturális térkapcsolatok szempontjából tartjuk fontosnak, melyeknek alapeleme egy sajátos termelési rend, ami visszahatott a családi, jobbágy-paraszti üzemek szerkezetére, gazdasági és emberi stratégiáira is. Grümoald i. m. 19.; A vándorárusok eredetének megítéléséhez alapvető: Gunda i. m. (1954) 76-86. Grümoald i. m. 3-4.