Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán
bovánál, Majorfalvánál, Jalnánál, Zsarnócánál is - az utóbbi kettő már a zólyomi fa Bars megyei kikötőhelye volt.) Itt állították össze többségüket tutajjá, hogy tovább folytassa útját a Duna felé. A tutajok, talpak adatainál még érdemes időzni, mivel számos konkrétummal gazdagítják a vízi közlekedés történeti néprajzát. A fa vizén való úszta tá sa illetve a tutajok készítése - bevallásaik szerint - Valaszka, Tridubi, Szentandrás, jesztenye, Alsólehota, Lopej, Lucsatin, Dubova, Hiadel, Medzibrod, Felsőpetőfalva és Bruszno, Kram, Puobis, Philipo, Bacuch, Bravczo, Szrnka, Podholszky és Dobroc (az utóbbiak mind Besztercebánya területén), Gergó, Balog, Dolina és Nemecka jobbágyainak kötelezettségei között szerepelt. Az utóbbiakról azt is tudjuk, hogy erre a munkára 9-10 hetük ment el egy esztendőben. Gergő és Balog népe csak hársfát úsztatott Valaszkáig, ahol Selmecbánya fűrésze működött. Jesztenye lakói fenyőfa szállításáról és abból az összeütött tutajokról szólnak. Bruszno investigatioja egyértelművé teszi, hogy a tutajok mellett ölfát is úsztattak a Garamon. Szentandrás és Medzibrod tutaj és párkány készítéséről szól - az utóbbi talán a deszkából összeállított szállítmányt jelölhette. A tutajok fő kikötő helyei Besztercebánya valamint a már jelzett Bars megyei települések, Jalna és Zsarnóca voltak. Hogy a vízi út még rövid távon is nagy segítséget jelentett, arra például Alsólehota bevallása utal, ami szerint az általuk összeütött tutajokat mindössze 6 mérföldre úsztatták. Hiadel bevallása 65 részletesen informál a tutajok készítése körüli munkák béreiről is. Szálfát vágtak és szállítottak le a Garamhoz, ahol azokból tutajokat készítettek: 7-8-10 collos szálfa darabjáért 15 krajcár 10-14 collos szálfa darabjáért 24 krajcár 14-18-20 collos szálfa darabjáért 54 krajcár a fizetség. Egy 11 collos, közepes vastagságú szálfából Összeütött tutaj leusztatásáért Besztercebányára 1 forint, Jalnára 1 forint 30 krajcár, Zsarnócára pedig 2 forint volt a bér. Ha a tutaj vastagabb 17-18 collos fából összeütött, akkor — a fenti távolságokra - 1 forint, 1 forint 45 krajcár vagy 3 forint volt a fizetség. Ölfa usztatásáért - Besztercebányán húzták partra és rakták ölekbe napi 12 krajcárt kaptak. Garmadában, ölekbe való rakásért: alsó (folyóhoz közeli) garmada darabjáért 3 krajcár, felső (távolabbi) garmada darabjáért 4 krajcár, messzebbi garmada darabjáért pedig 5 krajcár volt a járandóság a kamarai birtokon. Számos további adatot említhetnénk, de az eddigiek is egyértelműen is megrajzolják a Garam vízi útjának jelentőségét a Felföld fájának szállításában. Amint Magda Pál fogalmaz: A Garam „sok ezer ölfát hoz a Besztertzei felső és Fényes szerint a falu lakói a 19. század első felében is favágó napszámosok. Vö.: Fényes i. m. (1851) 11.106.
