Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán
tak. Megemlékezik ez a fassió a gyermekmunkáról is: a 10-12 éves fiúk és lányok heti 4—8—12 krajcárért tevékenykedtek a fenti munkahelyeken. A bevallások még igen sokféle tevékenységet megneveznek - valamenynyi számbavétele lehetetlen. Érdemes megemlíteni, hogy Bachlacska irata Imndelként említi a bányákban és ércfeldolgozókban tevékenykedőket. Jóllehet Kalistya bányászai és talicskásai 8 órás műszakokban dolgoztak, ugyanott „csatornászok" hajnali 5 órától este 6-ig voltak munkát végezni, napi 4 garasért. A zsellérek ölfát vágtak. S több helyen említik a bányafuvarosokat, akik nem a város illetve a kamara jobbágyai, hanem készpénzért dolgoztak. Igen sok település fassiója utal arra, hogy a lakosok a besztercebányai bányákban, üzemekben kereshetnek pénzt (Podlavic, Valaszka, Alsólehota, Lopej, Jabrikova, Kralik stb.), de így van ez a többi települése bányái, üzemei körül is. Tömegével van adat a bérfuvarozásra, és ha annak tarifáit összevetjük a bányászok béreivel akkor nyilvánvaló a fuvarosok jobb gazdasági kondíciója. Két helyről van adatunk üveghuta működésére. Az egyik Tajova, ahol olvasztáskor heti 1 forint 30 krajcárt fizetnek a munkásoknak, ha viszont a huta körül más munkát végeznek akkor csak 50 krajcár a bérük. Nevezetes volt a 18. században Miklósfalva üveghutája: itt a kvarc és a fa együtt állt rendelkezésre miután az erdőt folyamatosan irtották. A munkások Cseh- és Morvaországból toborzódtak, 55 de a falu, Eszterházy Miklós herceg véglesi uradalmának jobbágyai is vallották, hogy az üveghuta körül robotolnak. (Az üzem 1826-ban költözött át Hrinyovára. 56 ) A 17-18. század folyamán már a Felföld egész területén érezhető volt az erdőterületek rohamos fogyása, a fa felhasználása a fenyőerdők mellett a lombos erdőket is alaposan meggyérítette. Ez nem csupán a tudatos erdőgazdálkodás irányába hatott, hanem éreztette hatását a felföldi népesség életmódjában is. 57 Magda Pál szerint ,,a' Vág és Garam vizei, nemkülömben a' hámorok, és huták olly sok fától megfosztották immár a' sűrű erdőkkel bővelkedő Liptó, Zólyom, Trentsén, Bars, Hont, Gömör, Szepes és más . . . vgyéket, hogy már a' nagy erdők között is négyszer, hatszor drágább a' fa, mint 50-60 esztendő előtt volt." 58 Mégis a 19. század legelején Zólyom megye területének még több mint felét foglalta el az erdőség, 59 s az erdőmunka, a különféle famunkák a vármegye népessége jelentős részének biztosítottak kenyérkeresetet. Mind a kamarai, mind a földesúri erdők gyűjtőhelyei voltak a jobbágyi bérmunkának és robotszolgálatnak, de kialakulóban volt az erdőmunkások, erdei iparosok állandó rétege is. A kamarai városi és magánterületeken is favágó telepek voltak. A vármegye monográfusa szerint 1696-ban csak Breznóbányának 673 ilyen telepe Grümoald i. m. 15. 'Grümoald i. m. 15. 'Kolossváry Szabolcsúé 1975. 37. skk.; Kósa László 1982.17-18. 'Magda i. m. 51. *Magda i. m. 229.
