Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

MONUMENTA HISTORICA - TAKÁCS Péter-UDVARI István: Paraszti vallomások a 18. századi Zemplén vármegyéből (mutatvány egy forrástípusból)

Az úrbérrendezés során ugyan a nyelvi szinkretizmus érvényesült, de a különböző magyarországi nyelveket nem egyenlő mértékben használták. Feltűnően széles körben szerepelt a szlovák nyelv, aminek egyik magyarázata az is lehet, hogy a központi, bécsi hivatalok cseh származású hivatalnokai is támogatták, szorgalmazták az úrbérrendezéssel kapcsolatos központi dokumentumok cseh ill. szlovák nyelvre történő lefordítását. Abban, hogy a szlovák nyelv presztízse nagyobb volt, mint a rokon ukrán nyelvé, természetesen egyéb tényezők is közrejátszottak, így pl. az, hogy a szlovákul is tudó kis- és középnemesség száma mindig is jelentős volt. írásuk latin betűs volt, könyvnyomtatásuk, eltérően a magyarországi ukránokétól, megoldott volt. Itt pl. elég, ha Comenius cseh-szlovák 20 nyelvre is lefordított munkáira gondolunk. Hogy jobban megértsük a fent vázoltakat, az úrbérrendezés logikai, kronológiai menetének megfelelően tekintsük át a nyelvi, nyelvészeti szempontból érdekes dokumentumokat: 1. Mária Terézia úrbéri rendelete a Magyarországon hivatalos latin nyelven kívül három nyelven jelent meg: magyarul, németül, szlovákul. 2. A rendezési munkára kijelölt királyi biztosok első teendője az volt, hogy összeállították az illető megye községeinek és mezővárosainak névsorát, többek között feltüntetve azt, milyen nyelvet használnak az illető település lakói, vagy azoknak többsége. Ezt beküldték a Helytartótanácsnak, s annak pedig időben gondoskodnia kellett a formanyomtatványok /nyomtatott urbárium, nyomtatott úrbéri tabellák/ megfelelő nyelven és mennyiségben történő előállításáról. így azok Magyarország 21 minden népének és nemzetiségének nyelvén megjelentek. 3. A megyébe kiszálló biztosok a Helytartótanácstól magyar, német és szlovák nyelven megkapták az un. kilenc kérdőpontot, és a három említett nyelven az eskü szövegét. /Vö. ZoLt Loc. 105, N° 667/. A helyi körülményeknek megfelelően, ha ez szükséges volt, a biztosok saját jogkörükben további nyelvekre is lefordít22 tathatták az eskü és a kilenc kérdőpont szövegét.