Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA HISTORICA - HÖRCSIK Richárdné: A Sárospataki Irodalmi Kör rövid története (különös tekintettel a tankönyvkiadásra)

szótár újra-negjelentetése volt. A számvevőszék sokallta az előállítás költségeit. Ezért az egyházkerületi közgyűlés május 21-én, a kerület főfelügyeleti jogából kifolyólag azt a határozatot hozta: "hogy bármely kinyomatandó mü költségveté19 se előlegesen hatósága elé terjesztendő." Mindez nemcsak sértette, hanem mégnehezítette a Kör tankönyveinek kiadási menetét. Éppen ezért a Kör képviselői igen kemény hangú feliratban fordultak a kerülethez: "Meggondolva már ezen többféle zsibbasztó vagy egészen lenyűgöző körülményeket: az irodalmi kör, legközelebbi ülésében jegyzőkönyvbe foglalta, hogy működését mindaddig megszünteti, mig az emiitett határo20 zat vissza nem vonatik." Végűi az egyházkerület visszalépésre kényszerült, beismervén, hogy az előbbi sértő határozat "tollhibából csúszott be az egyházkerületi küldöttség jegyzőkönyvébe". így azt a következőkre igazítja ki: csak a "nagyobb költséget igénylő" művek 21 költségvetését kéri be. Ezt a csatát a Kör megnyerte! Közben megindult a harc az egyházkerületi tankönyvpiac monopolizálásáért. Ez a Kör jövőjének biztosítása miatt volt fontos. Ennek szerényebb formája a kerületi tanító köröknél a Kör munkájának és terveinek prcpagálása volt. De ettől többet kívánt a valóság. Egy gyors közvéleménykutatás során kiderült, hogy az egyházkerület "több népiskolájában nem a sárospataki főiskolában megjelent tankönyvek használ22 tatnak." A Kör megpróbált hatást gyakorolni a kerületre. Sikerrel, mivel az egyházkerület már 1875 júliusában meghozta a 23 határozatot, hogy népiskoláink tanítói a sárospataki nyomdából kikerült tankönyvet tanítsák," mert így a "népnevelés általános érdekeit véli előmozdítani... ezáltal a tanítást is egyöntetűvé tévén, mely felügyeleti joga prot. autonom jogunkban találja támpontját" - szól a határozat. Mégis úgy látszik, hogy nem sok foganatja lehetett a határozatnak, mert 1879-ben ismét napirendre került a kérdés, hogy a kerület "nem foganasitotta határozatait." így az ügy végére kétszeresen pontot tettek. Egyrészt az egyházkerület "felelősség és számadás terhe alatt" utasította az esperesi hivatalokat az