Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve 6. (Miskolc, 1990)

STUDIA ACHIVISTICA - B. BALSAI Jolán: Iratvédelem a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban

B. BALSAI JOLÁN Iratvédelem a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár három megyei törvényhatóság és egy törvényhatósági jogú város, Miskolc önálló levéltárából alakult ki 1949-ben, a mai megyerendszer kialakulásához kapcsolódóan. Mivel az egyes levéltárak őrzési helye és módja 1949-ig különböző volt, ezért természetszerűleg ezeket állagvédelmi szempontból is külön-külön kell vizsgálni. A legegységesebb levéltárnak Abaúj-Torna vármegye levéltárát tekintjük. Az 1920-193G, illetve 1945-1949 között keletkezett iratok a polgári kor jellegzetességeit mutatják, zömében gépírással készült másolatok. Ezt a levéltári részt említésre méltó károsodás (a savas vagy savasodásra hajlamos papírokra jellemző elszíneződést és törékenységet nem számítva) - víz, penészedés stb. - nem érte. A történeti Borsod vármegye levéltára, amely 1909-ig - a törvényhatósági jogállás rendezéséig - Miskolc város történeti dokumentumait is magába foglalja, állagvédelmi szempontból korszakonként, fondonként, darabonként külön elbírálást igényel. Borsod megye nemesi közgyűlése, az állandó vármegyei központ kialakulása előtt ülését nem egy és ugyanazon meghatározott helyen tartotta. Az ülések helyének változása viszont egyben azt is jelentette, hogy a vármegye levéltára is sűrűn költözködött. A közgyűléseknek 1579-ig többnyire Miskolc adott otthont. Ezután, a török hódoltság időszakában az egyes üléseket a legbiztonságosabbnak vélt helyeken, legtöbbször Szendrőn és Ónodon tartották. 1727-ben Miskolcon felépült a vármegye első székháza, amely állandó otthont biztosított a levéltárnak is. Ez az első épület hamarosan szűknek bizonyult, nagyrészt a levéltári iratok mennyiségének rohamos növekedése miatt. A végleges vármegye háza, melyben jelenleg is otthont ad a megyei tanácsnak 1806-