Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója
né re a XIX. századig megtartott.) A protestáns mezővárosi kisnemesség iskolázott rétege esetében úgy tűnik, általánosnak mondható, hogy a kollégi- um elvégzése után néhány évet skólamesterként töltöttek, majd lakóhelyükre visszatérve szinte halálukig mezővárosi hivatalokat (főbíró, nótárius, mezővárosi magistrátus, consistorium) viseltek. így találjuk ezt nemcsak ifj. Kört- vélyesi István és József életútját áttekintve, hanem más családoknál is. Arra is akad példa, hogy tanulmányaik elvégzése után alacsonyabb vármegyei szolgálatot vállaltak és csak e - gyakorló éveknek tekinthető - időszak u- tán állapodtak meg a mezővárosi önkormányzat szerveinél. (A szerencsésebbek előtt természetesen a vármegyei hivatalok is megnyíltak, pl. a vármegyei esküdtség.) A Körtvélyesieken kívül mindkét változatra találunk pélr- dákat szikszói kisnemesek esetében: Boldizsár Zsigmond debreceni tanulmányai után Almásdon volt skólamester, hazatérve szép vagyont szerzett és a magistrátus tagjai közé emelkedett. Boldizsár János a vármegyei esküdtség- , 9 lg vitte. Az iskolázottak egy része a mezővárosi skóla - kollégium - skólamester - prédikátor utat végigjárva teljesen egyházi pályára lépett. Például Kört- vélyesi János (1729 - ?), aki a kor szokásának megfelelően előbb tatai skólamester, majd prédikátor lett, az ellenreformáció helyi előretörésével innen távozva a palotai eklézsiába került. Rendhagyónak tekinthetjük ifj. Körtvélyesi István másik becsének, Ferencnek (1724 - ?) a napló feljegyzéseiből nyomon követhető életútját. A család erős református hagyományai ellenére apja 1735-ben a késmárki luth érán os kollégiumba, négy évvel később pedig ugyanott kalmárinasnak adta. Talán már az iskola megválasztásánál az utóbbi elgondolás játszhatott szerepet. A Bagi-Körtvélyesi házaspár gombkötő mesterséget kitanuló fia mellett ő az egyetlen, aki kilépett a szikszói Körtvélyesiek mezővárosi tisztségeket viselő, vagy református értelmiségi pályán mozgó tagjai közül. A Nagy Iván által közölt leszármazási tábla alapján leánya révén a Metzge- rekkel került rokonságba.10 A Körtvélyesiek széles kört felölelő családi kapcsolatai tehát a közvetlen környéken kívül elsősorban a református prédikátorokkal, skólamesterek- kel való házasságok és rokoni kapcsolatok révén nemcsak a Tiszántúlt, hanem az ország távoli vidékeit (Dunántúlon Tata, Várpalota, G-yőr, Csurgó) is behálózzák. A napló és Szikszó mezőváros gazdag levéltári iratanyaga segítségével részletesen végigkövetjük a család három nemzedékének (Körtvélyesi Pap István, id. és ifj. Körtvélyesi István és öccse József) életpályáját és Szikszó életében betöltött szerepét. Körtvélyesi Pap István (+1712) a deáki tudományokban való nem túl nagy experientiája ellenére mintegy négy évtize74 9
