Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - H. Halász Anna: A Zempléni Kaszinó könyvtára (l831-1850)

kir. kamarás

2

orvos

2

piarista szerzetes

1

patikárius

1

postamester

1

földmérő mérnök

1

Később, főleg az 1830-as évek végére ez az arány eltolódik a városi, megyei polgárság javára. Ekkorra a tagoknak több mint fele közülük kerül ki; iparosok, iparosmesterek ezek, de akad görög és zsidó kereskedő is.

Ez a polgári tagság, ha járatott is egy-egy napilapot, olvasási igényét csak itt, a kaszinói könyvtárban elégíthette ki, a szépszámú újságokban.

Az olvasók az újságokat forgatták esténként, keresvén bennük a friss híreket, nekik szóló közleményeket, felhívásokat. Ezért volt az, hogy az újságolvasáshoz szokott emberek nem szívesen vették, mikor az 1845-46. évben azzal szorították őket a tagdíjfizetésre, hogy korlátozzák az újságok ki„ , , , . , 50

szolgalasat, vagy megtiltottak a könyvtár hasznaiatat.

A KÖNYVTÁR MEGSZŰNÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI

A szabadságharc bukása után minden magyarországi haladó szervezetet megszüntettek vagy tevékenységében korlátoztak. A Zempléni Casinó híres ellenzéki társaság hírében állt, tagja volt az akkori "legbűnösebb ember" Kossuth Lajos is, tehát az elsők között kellett felszámolni.

Az önkényuralom helyi képviselői kezdeményezték a gyors feloszlatását. A kaszinó helyiségeit, a könyvtárát felforgatva elkobozta a forradalmi tartalmúnak vélt könyveket, újságokat; a Kossuth-féle Országgyűlési Tudósításokat, Pesti Hirlapot elsőnek vitte el. Sikeres munkájáról beszámolt a kassai

51

kerületi főispáni helytar tónak, dicsőséget remélve tettéért.

Mielőtt még a teljes könyvtári anyagot elkobozták, megsemmisítették volna, az újhelyi piaristák rendházukba magukhoz menekítették az értékesebb részt. Feltehetően magángyűjtőkhöz is kerültek az állományból könyvek, folyóiratok, újságok.

1851-ben még a volt kaszinó tulajdonát képező házi bútorokat, asztalokat, székeket, billiárdasztalt, kártyát, játékokat, felszerelési és használati tárgyakat is elárvereztette a hatóság. Az árverezés egyik tétele, a "kis könyvtár"

feltehetően szekrénnyel együtt eladandó néhány tucat értéktelenebb köny„ 52

vet jelentett. Ára 300 Pft volt.

Sajátos módon széthullott tehát ez az őrzésre, továbbgyarapításra érdemes közkönyvtári állomány, mely alapja lehetett volna egy városi, megyei könyvtárnak a XIX. században.

288