Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

rosa sat. is igen nagy kellemetlen fölfedezés vala, s még most sem akarják megérteni, hanem olly zajt ütnek miatta, mintha ezen ifjú emberek találták volna fel a puskaport."

1845-ben tehát Major utcai tudós társaság néven nevezték az ifjúság haladó csoportjából verbuválódott politikai pártot, s elhatározták, hogy a politikában hallatják hangjukat, mert "semmit róluk, nélkülük". Ki ez az Agatho- demon? Ki írta a cikket? Nem került nagy fáradságba felderíteni, hogy kit rejt az álnév. Kétségtelen tény, hogy olyannak kellett írnia, aki szimpatizált az ifjúsággal, esetleg tagja is ennek a társaságnak. A kulcsot naplóírónk adja meg, aki valószínűleg élete vége felé jegyzi be naplója megfelelő helyére a sorok közé, hogy Gathodemon (!) név alatt ő maga írt Miskolcról két cikket is. (III. 23 a) ^

Szűcs Miklós számára tehát újabb impulzust, a haza szolgálatának rendíthetetlen akarását ez a Major utcai tudós társaság adta, amelyről most részben bátyja naplójának áttanulmányozása, részben Szűcs Miklós publikációinak ismerete révén állíthatjuk, hogy a negyvenes évek haladó, K0 ssuth- párti fiatalságát tömörítette magában, s ez a fiatalság meglehetősen nagy intenzitással követelt helyet magának a politikai élet, a megyei közélet vitelében. Mint minden ellenzéki párt ellen, úgy ez ellen is megindult a rágalom, a hivatalos támadás, az eltörlés szándékát rejtő intézkedések sora. A "nyargalva haladók" az erőszakra erőszakkal válaszoltak, s az 1846-os emlékezetes tisztújításon pártjuk, a fehértollasok pártja győzelemre jutott, s a megye legjelesebb fiát, Szemere Bertalant az alispáni székbe segítette.

Naplóírónk részt vett kora minden haladó megmozdulásában. Tagja volt a védegyletnek, amely köztudottan a becsületszó erejével akarta az idegen iparcikk bojkottját és a magyar áru piacát megteremteni. Jellegzetes reformkori elképzelés volt ez, amely a magyar áru piacának megteremtésével a- kart gyárakat építeni a fejlett nyugati, elsősorban osztrák gyáripar ellenében. Kossuth javaslatára megyénként jöttek létre a megyei választmányok, vidéki osztályok. Nem akarunk itt kitérni a védegylet borsodi osztályának történetére, hiszen azt korábban még Szűcs Sámuel és Szűcs Miklós naplójának ismerete nélkül közreadtuk, annyit azonban meg kell mondanunk, hogy ez a társulás csak ideig-óráig talált otthonra Borsodban. 1844. október 20-án alakult meg Borsodban a védegylet. Tagjai között természetesen ott találjuk Szűcs Miklóst is. Az ekkor alakult kis csoportot később nyilván ki akarták szélesíteni, s ezért 1845. január 19-én Szemere a jelenlévők előtt erőteljesen hangsúlyozta a védegylet hasznait. 1845. február 4-én rendezték meg azt a védegyleti bált, amelyről fentebb már néhány szót szóltam. Tagot alig tudtak toborozni. Kossuth kissé indignálódva írja válaszában Borsod megyének, hogy ebben a népes, mintegy kétszázezer lelket

302