Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója
lála után történt.) A Perényiek (a Csákyak mellett Szikszó legtekintélyesebb földesurai) levél, , 21 tárában szerencsés módon fennmaradt a telekről szóló eredeti dokumentum. Perényi Gábor 1674. januárjában 125 magyar forint ellenében zálogosította meg Bagosi Andrásnak, feleségének Köss Katariak és fiaiknak Körtvólyesi Pap Istvánnak, Sámuelnek Szikszó városában a "Keleczen" utcában lévő puszta telket, szántóföldjeivel, rétjeivel együtt, a következő conditió alatt: a nevezettek és örököseik szabadon bírhassák, építhessenek rajta. A földesúr csak a zálogösszeg és az építendő ház becsértékének megfizetése után válthatja vissza. A zálogképpen szerzett telek az eredeti jogcím homályba merülésével később, mint exemptus fundus a család örökölt javainak egyik 22 ,, alapját képezte. Ezt örökölte idősebb Körtvélyesi István, aki naplója szerint 1726-ban házat épített rá. Folytatva elődei ingatlanszerzését 1743-ban a Szent Miklós utcában vásárolt meg két szomszédos telket, appertinentiáik- kal együtt, összesen 235 forintért. 1742-ben katonaállítási kötelezettségeivel kapcsolatban említést tett lé hi jószágáról, amelyből arra következtethetünk, hogy birtokai nem kizárólag Szikszó mezőváros területére korlátozódtak. Mezővárosi telkeinek számáról, kiterjedéséről, jogállásáról a napló segítségével nem alkothatunk pontos képet. Mindenesetre megengedhette magának, hogy a családjával szorosabb kapcsolatban álló Hodosi Sámuel prédikátornak 1740- ben, "kegyes buzgóságbúl" adományozza a Szent János utcában lévő házáé3 A szőlőművelés kezdettől fogva jelentős szerepet töltött be gazdálkodásában. 1727-ben pincét vásárolt, szőlőcserét pedig két ízben említ (1739, 1744.). Az apa által megalapozott mezővárosi gazdaságot fia gyarapította tovább. 1747-ig apjával közös háztartásban élt, de már az előző évben szőlőt vásárolt a Magyar hegyen. Önálló gazdaságát az említett évben vetette meg: taxára fundust vett bérbe, de már 1748-ban házat épített Hangácson, melybe később taxást fogadott. A napló feljegyzései szerint 1749-ben a Szathmári családtól nyolc különböző prédiumbeli portiókat bérelt. 1752-ben újabb szőlőt vásárolt, 1755-ben telkeket zálogosított, melyek közül az egyiket Perényi Ferenc földesúr 1762-ben visszaváltotta, de cserébe másikat adott. A fenti adatok jól bizonyítják, hogy a mezővárosi szabad ingatlanforgalom milyen nagy jelentőséggel bírt e településforma társadalmában. A telkek, szőlők szabad adásvétele, zálogosítása nagymértékben hozzájárult a mezővárosiak vagyoni gyarapodásához, felemelkedéséhez. A Körtvélyesiek gazdálkodásának alapja a gabonatermesztés és elsősorban a szőlőművelés - bortermelés lehetett. Erre a napló 174 5-től mind rendszeresebbé váló terméseredményeket, értékesítési lehetőségeket és időjárási eseményeket megörökítő feljegyzéseiből következtethetünk. Az ifjabb Körtvélyesi 1760-1779 között részletesen figyelemmel kísérte a borárak alakulását, 752
