Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)

- melynek ártását nem látám -, leértünk a kassai part alá.

Társaim többet össze nem sorakozva, mind elszéledtek, én pedig a kassai part közepéig haladva, terhemtöl és a sietéstől fáradtan egy bokor alá dőltem.

Innét szemléiéin a történteket. Felettem az utón a rendbtlen s zavarba jött kaszás nemzetőrökkel fedett ágyuk durrogtak, mig alül a völgyben rendes csatarendben jött ellenség azokra háromszorosan is felelt.

Lelkemet különös gondolatok szállották meg. Fel is akarám áldozni magamat és meg is menteni éltemet.

Az ingadozottságra, végre a tőlem, előttem, megettem és jobbra 10-15 lépésnyire borzasztó süvitéssel zuhanó ágyúgolyók hoztak határozatot, amidőn éppen idegen nemzetőrök is vonultak el mellettem.

Ezekhez csatolám tehát magam s velők balra huzódék.

Hogy e nép a tüzet ki nem állandja, azonnal látám. Úgy is történt. Velők kiérve a part tetejére, nem volt ember, ki azokat most már visszatartóztatta volna; mindnyája a völgynek rohant, mely már akkor számtalan, rendetlen csoportokkal volt telve.

Ezt látván, különösen, hogy <cét álgyu és Pulszky Sándor fővezér is már hátrál, magam is reá adá végre fejem a gyalázatos retirádára s a hegyről egyenesen a völgybe ballagék.

Alig haladék egy negyedig, egyszerre Kassa felől a völgy elején puskalövések tettek figyelmetessé.

Hogy az ellenség bekerített bennünket, nem sok kelle a kitaláláshoz.

Most tehát neki rúgtatunk a baloldali meredek hegynek, s mindenre elszántan, a nehéz úttól és tehertől - mert semmit sem veték el - elfáradtan folytattuk a fák között utunkat, anélkül, hogy tudtuk volna hova.

Eközben egy idős rosnyai nemzetőrrel, Tergalecz Antal pékkel jöttem össze. A közös sors azonnal bajtársakká tett, és azon fogadást nyilvánit- tattá velünk, hogy történjék bármi, egymást el nem hadandjuk.

Az erdőből szerencsésen kiérve, egy közel falut pillantottunk meg, oda vettük tehát utunkat. A falu neve Kassa Újfalu. 2-tő volt, amint bele érénk. Népe mind az erdőbe szökött s igy csak keresés után találhatánk egy nyitott házra, melynek gazdasszonya csak egy prófonttal vendégeltethetett meg, mi azonban jobban esett a legizletesebb ebédnél.

Nagy fáradalmainktól kissé kipihenve ismét tovább haladtunk.

Az ágyúzás és puskázás az elhagyott völgybe még szüntelenül tartott.

Utunkat Kassától lefelé Dohának vettük, hol már egy rakás honvédet, s Knóth s Melczer ösmerősinket találtuk, mely utóbbiak egészen a legközelebbi faluig, Palánkéig vagy Lengyelfalváig kisértek.

Itt elváltunk egymástól. Ők szállásra mentek, én társammal, Tergalecz741