Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
ács, 7 szűcs, 6 kovács és 5 ötvös követi. A többi iparág kevesebb mesterrel volt képviselve. Mivel a város gazdaságát a kereskedők adták meg, és az ő foglalkozásuk a törökkori összeírásból - kilenc kalmár és egy csapiáros kivételével - nem rekonstruálható, számuk nyilván magas lehetett. A város jelentőségére utal három középkori temploma. Ezekből kettőt ma csak újkori városlátképekből tudunk felismerni, ugyanis az egyiket a XVIII. sz. végén, a másikat a XX. sz. elején leborították. Az 1517 táján épült Szt. Kereszt—templom az újkorban a katolikusok temploma lett, és a város déli felében állott. XVIII. sz. ábrázolás alapján későgótikus, falazott torony nélküli, a hajóval azonos szélességű sokszögzáródású támpilléres szentéllyel ellátott 379 templom lehetett. Az újkori reformatus templom középkori patrociniuma talán Szent Miklós lehetett. Eredetileg egy aránylag kisméretű gótikus templom volt, amelyet még a XV. sz.-ban nyugat felé megtoldottak. Egyhajós, a nyolcszög felével záródó, támpilléres gótikus templom volt, amelynek szentélye minden beugrás nélkül a hajófal egyenes folytatásában épült, hasonlóan a rác ♦ , ^ 380 templomhoz. Ráckeve legfontosabb középkori műemléke azonban a ma is álló rác (szerb) Boldogasszony-templom. 1487-ben épült. Egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, két déli gótikus oldalkápolnával, és egy különálló, földszintjén ma is gótikus toronnyal. A templom szentélyfala itt sem válik külön a hajóétól, hanem annak egyenes folytatása. A tornyot és a két oldalkápolnát a XVI. sz. elején építették, ezt reneszánsz ajtója is igazolja. Skaricza szerint a Szt. Kereszt templomot és a Boldogasszony templom tornyát olaszok . .... 381 építették. 6./ MEZŐVÁROSOK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN Négy települést vizsgáltunk meg részletesen, amelyek koruk, birtokosaik, gazdálkodási rendszerük alapján más-más tipust képviselnek, így amennyiben azonosságokra következtethetünk, és azok más mezővárosoknál is megtalálhatók, ezek általánosításra alkalmasak. A négy mezőváros közül kettő, Gyöngyös és Miskolc elsősorban szőlőtermelésből élt meg, Nyírbátornál az átlagos alföldi mezővárosok mintájára az állattenyésztés- és kereskedelmet tételezhetjük fel, míg Ráckevén valami szőlőtermelés mellett a gabonatermelés és halászás volt mezőgazdaságára jellemző. Kereskedelme mindnek volt vásárok, aktív távolsági kereskedelem azonban nagyobb mértékben csak Ráckevén mutatható ki. A kézművesek aránya a városok lakosságában - ameny- nyiben a XVI. sz.-i adatokból jogunk van visszakövetkeztetni - Ráckevén a legmagasabb, és ezzel az átlag mezővárosi szintet meghaladja, de még így sem éri el a szabad királyi városokét. Gyöngyös és Miskolc iparos polgársága megfelel az átlag mezővárosinak. (Nyírbátorra nincs adat.) Az iparágak 55
