Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)
ge következtében, végre egy nyomorult szállást kaptam. Ez engem szörnyen felboszantott. Bementem társammal, Újházi Edével a városba, itt a város hadnagyát felkeresém, és tudtára adva heves indulattal a rendetlenséget, magamnak egy jó szállást követelék. Fáradozásomnak volt is sikere, mert egy jó birtokos pékhez, Kosák Lajoshoz jutván, ez nemcsak vacsorát s rendes szobát adott, de a vendéglőben még borral és kávéval is megtisztelt. December 6-án, szerdán: Hosszú állongálás után lO-kor elindulván Kassáról, egészen fáradtan és minden rendes evés nélkül éjszakára Petrovián- ba, Eperjestől másfél órányira fekvő faluba értünk. Itten egy csintalan parasztházhoz, minők a sárosi köznép nagyobb része, a két Újházival (Adolf, Ede), Hriczcel, Tóthtal, Simonnyal s egy Kicsiny nevű mesteremberrel szál- lásoltatám el. Alig telepedék le, máris Hriczcel és Tóthtal kellemetlenségem volt, packázván azok rajtam, mivel velők bort közösen hozatni és haluskát főzni nem akarék. Társaim kártyáztak, én a katonai ágyon, földöni puszta szalmán az á- lomnak adám magam. December 7-én csütörtökön: Reggel hólyagok miatt fájós lábbal elindulván Petroviánról, délre gyalog, fáradtan, mint tegnap, Eperjesre értünk. Jelenleg egy jó helyen, Strohriegel kereskedőnél szállásoltatám el Márké Pállal. Magánosán elköltött ebéd után, elvonván magamat a gyakorlatról, Stroh- riegel kedves gyermekeivel mulaték és rendbe hozám magam. Vacsora meglett a Strohriegelékat meglátogatott Handtelné asszonnyal jö- vék össze. Vacsora után pedig Strohriegelnéval őt látogatám meg. Mulatásom nála csak csekély ideig tartott, mert ezután becsesb holmiait egy rejtekhelyre eltenni segitém, az ő és Strohriegelék társaságában. Ezzel lO-kor álomnak adám magam. December 8-án pénteken: Reggel kiállíttatva, 12 patrolt és kapszlit nye- rék, valamint a hátam megett állott Handtelnének egykori szobaleányára, az erántam nyilt szívvel volt Livire is akadék, csakhogy kellemetlen helyzetben, mert legfeljebb magamat megösmertethetém vele. Ezután Vass Károlyné nagynénémnek írtam levelet. Ebédre tegnapi meghivatásom következtében Handtelnéhez jövék, mely a sietség miatt, 1-kor kellvén kiállani, valamint rövid úgy beszélytelen is volt. Handteléktól búcsút vevén, 1 helyett 2-kor léptem a már felállított sorba, és mégis igen korán, mert egészen felterhelten, mi nyomasztóbb, mint a menés, esti 5 óráig kelle állongálni a piacon. 738