Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
ságolt városias települések, amelyeket mezővárosoknak nevezünk. Fejlődésük nem szakadt meg, és azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy a tájegység több várost is eltartllátott volna, erre bizonyíték Ráckeve alapítása a XV. sz. közepén. Számunkra most nem ennek a ténynek gazdasági és társadalmi okai 387 a tényegesek, hanem alaprajzi és építésformai vetületei. Kétségtelen, hogy alaprajzilag közelebb fekszenek a városhoz,viszont a városias háztípusra való áttérés csak a XV-XVI. sz. fordulóján indult meg igaz, még mindig csupán földszintes házakkal. Mindebből az a kép bontakozik ki, hogy az alföldi, alföldszéli mezővárosok mind gazdaságilag, mind építésileg a város és a falu között foglaltak helyet, függetlenül attól hogy körzetük számára a városmentes tájon városfunkciót töltöttek be. A lényeges azonban az, hogy a XVI. sz. elejére minden szempontból városiasabbak lettek. A török hódítás nélkül ez a fejlődés nyilván tovább haladt volna, hiszen feltűnő, hogy a XVIII. sz. végén így is Ma, . 389 gyarorszag legnépesebb varosai az Alföldön feküdtek. Hogy ezek a nagy agrárvárosok talán korábban és városiasabban fejlődtek volna a török nélkül, azt legfeljebb feltételezni tudjuk, de igazolni nem. III. ÖSSZEFOGLALÁS Két alföldi középkori várostipust vizsgáltunk. Az első - püspöki és királyi városok - visszamegy a magyar államalapítás korába, tiszteletreméltó múlttal rendelkezik, míg a második városias fejlődésének a kezdete közel három évszázaddal későbbre tehető, sőt egy esetben (Ráckeve) jó négy- * száz évvel Eger, vagy Vác alapítása után települ csak meg a város. Látszólag igen nagy különbség van a két tipus közt. Az első között szabad királyi várost is találunk, a püspüki székhelyek pedig - noha lakosságuk jogilag épp úgy jobbágy, mint a második csoporté - feltétlenül városiasabbak az utóbbiaknál. Mégis, mindkettőnél ugyanazt találtuk: egyaránt a XVXVI. sz.-ra tehető jelentősebb felvirágzásuk, az előbbi csoportban akkor e- gyesülnek a különálló településmagok, gazdasági és (Szeged esetében) társadalmi súlyuk is akkor nő meg. Még döntőbb az, hogy az előző tipus esetén a fejlődés stagnálásáról, ha nem megszakadásáról beszélhetünk a XIII- XIV. sz.-ban. A településtörténeti kép alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az Alföld és környéke városias fejlődése megakadt valamikor a XIII. sz. folyamán, majd a középkor végén újabb városias hullámról beszélhetünk. Itt nyilván mind a mongol betörés, és az azt követő kun betelepítés, mind a Di— zánc 1204-es elfoglalása után megváltozott kereskedelmi szituáció szerepet játszhatott a stagnálásban, az állattenyésztés és kereskedelem, valamint a borkereskedelem növekedése az újabb városias fejlődésre hathatott. Egyet azonban meg kell jegyeznünk. Az Alföldön és az Alföld szelén 58
