Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Tóth Péter: Miskolc levéltára és Nyíry Dániel
, „ 19 záf er he tokke tétessenek." E cél men valósítása érdekében két jelentős sorozatot is elindított ezeken a hasábokon, ám a folyóirat váratlan megszül»te- tése miatt egyiket sem tudta befelyezni. Az egyik sorozat előzményei még a 13oldván töltőit éveihez nyúlnak vissza. Ott került ugyanis nagyon jó kapcsolatba a Szediimáry Király családdal, amelynek ősei igen jelentős szerepet játszottak Borsod vármegye életében. A család tagjai támogatták Nyiry Bold- ván végzett ásatásait is. E kapcsolat eredményeképpen kapott megbízatást a családi levéltár rendezésére és lehetőséget az ebben a levéltárban való kutatásra. A rendezés és kutatás során felfigyelt a levéltárban rajtőző értékes iratokra: középkori oklevelekre, amelyek az e korszakra vonatkozó a- datokban oly szegény megyénk gazdaság- és birtoktörténetébe engedtek bepillantást és szerkesztőként ezeknek az okleveleknek a publikálását indította el. Az első folytatás a 4. számban jelent meg és ezt még egy követte az utolsó - a kilencedik számban. Talán még jelentősebb az a vállalkozása, amelyet a folyóirat 2. számában indított meg s amelyből összesen három folytatás jelent meg: Miskolc város 1678-cal kezdődő számadáskönyveinek a publikálása. E források közlésében - túl az anyag történeti, művelődéstörténeti értékeinek nagyon helyes felismerésén - az is vezette, hogy ezek a számadáskönyvek erősen rongáltak voltak: védelmük, a további károsodás megakadályozása szempontjából is érdemesnek látszott a kiadásuk, hiszen a nyomtatásban való megjelentetés után nem volt feltétlenül szükséges, hogy a kutatók az eredeti iratokat vegyék a kezükbe. Mindez természetesen megszabta Nyiry számára a közlés módját is:" ... ez az oka annak, hogy a közreadandó szövegnél úgy az írásmód, mint a rövidítések megtartásával az eredetinek a teljes hűségben való visszaadására törekszem" - írja bevezető tanulmányában. E forrásközlésnek emeli értékét - és közelebb visz bennünket Nyiry történészi céljainak megismeréséhez is - az a tény, hogy a számadáskönyvek akkor meglehetősen mellőzött forrásoknak számítottak. Szendrei csaknem 600 oldalas okmánytárában például egyetlen sort sem találunk belőlük, csak a Miskolc történetének II. kötetében kapott helyet az 1705. évi számadáskönyv néhány lapja, annak illusztrálására, hogy mekkora anyagi áldozatokba került a városnak a katonaállításon kívül is a Rákóczi-szabadságharc. Ez nem véletlen: a Szendrei-féle történetírást nemigen érdekelték az ilyen tipusu apró adatok. Számára a legfőbb cél az volt, hogy Miskolc történetét beillessze az ország történetébe, a város mindennapjaival csak annyira foglalkozott, amennyire legfontosabb forrásai, a jegyzőkönyvek megengedték, a- zon túl nem. Nyiry törekvése tehát mindenképpen újat jelentett, hiszen a számadáskönyvek adatai a hétköznapokat világították meg, a város belső mindennapi életét, de úgy, hogy nem ritkán fontos, nem csak Miskolcra vo535
