Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)

nyíre emberileg lehető csalhatatlan legyen, mindenek fölött: leplezetlenül ismernie keli azon elemeket, melyeket kormányozni hivatva van; majdan pétiig biztos tudomással kell bírnia azon eredményről, melyet egy-vagy más irányban kifejtett erői sziileményeztek, Ezen elismert elv követelményeinek kívánok én jelenleg - bár ugyan csak kis részben - is eleget tenni, midőn 1863 év január 12-én 37/K.sz.a. kelt alázatos hasonnemü jelentésem folytatásául Kegyelmességednek Borsod megye 1863 és 1864 évben tapasztalt közhangulatáról, - illetőleg azon tartásról, melyet e megye lakosai különösen pedig ezeknek két -, u.m. az értelmes nemesség - és földművelő nép -, rétege a magas kormány kivállóbb intézkedései irányában elfoglalt -, úgy nem különben azon eredményről, melyet emez intézkedések átalában véve eredményeztek, alázatos tisztelettel e- zennel jelentést teszek; - és pedig:

mennyiben a lefolyt 1863 és 1864 években, a magas kormány intézkedései, az ország több megyéivel együtt Borsod megyében is, kivállóbban az "inségi" ügyre irányultak -;

jelentésem első részét az e körül tapasztalt események képezendik.

Az 1863-ik év derekán, ugyanis, országszerte - s különösen e megyében is - beköszönvén az Ínség; ugyan azon év aug. hó 2-ikán Magyarország Királyi Helytartója Ő Nagyméltóságától a 60851 számú magas leiratban azon utasítást vettem miként az Ínség enyhítésére irányzandó működések foganatosítására a földbirtok, kereskedelem stb legbefolyásosabb képviselőiből segélyező bizottmányt alakítsak s azt az ínség tartama alatt vezessem.

Ezen magas meghagyáshoz képest én ugyanazon év okt 4-ére összeis hívtam a megye valamennyi befolyásosabb birtokosait, s eléjük adván a czélt; őket együtt működésre s támogatásra szólítottam. Azonban mit kellett hallanom?! Egy hosszú siralmas följajdulást, melyszerint az ínség már föltar- tóztathatlan - a segély későn érkezett - s minden elveszett vala. Egy Cas- sandrai jövendölést mely szerint éhen halállal kellett volna elpusztulni a megyének; csupán azért, mert a megyének nincsen korlátlan, ő általuk gyakorolt autonómiája!

Mindezeket türelemmel végig hallgatván végre, előadtam, miként a magas kormány nem csupán segélyeztetni, hanem tettleg önmaga segélyezni is a- karja a szenvedőket, adván nekik jutányos kölcsönöket és gyüjtvén részökre könyöradományokat; És ekkor

És ekkor a szikra lángra lobbant ... Az egybehívottak előbb sima majd baljós nyelvei csakhamar megeredtek, s magasztos szavakba ígértek még magasztosabb dolgokat -; együttműködést, részvétet, segélyt, szóval mindent-; részt kértek ki maguknak az ínség segélyezés szentügyében, mondván hogy ily magasztosan nagy feladatot örömest osztanak meg az atyáskodó kormánynyal. 513